Hirdetés
Egy virág is tavasz
Mindenféle felvezetés nélkül indul el a Botany Manor – igazi, klasszikus in medias res kezdés ez, már amennyiben a „res” egy teljesen akciómentes, bármiféle veszélyt nélkülöző idilli kertet és kúriát is magába foglalhat. Ez a hivatalos irodalmi álláspont szerint valószínűleg nem így van, de hát én pontosan olyan punkosan állok az efféle szabályokhoz, mint ahogy azt Arabella Greene is viszonyul a XIX. század végének erősen szexista tudományos – egész konkrétan botanikai – előírásaihoz. Feladata a játékban az lesz, hogy a kioktató hangnemű egyetemi elutasításokat követően az angol vidék néhány elfeledett (és fantáziaszülte) növényét különféle trükkös módokon csakazértis bimbózásra, virágzásra, burjánzásra bírja. De nem holmi géneket metsző, alléleket keresztező, a táptalaj pH-értékével játszó sejtszimulációra kell számítani, hanem egy sok szempontból klasszikusnak mondható kalandjátékra. Rendben, egy ízben azért a kémhatásra is ügyelni kell…
A Botany Manor játékmenete két részre bontható, még akkor is, ha ezek a játékban remekül keverednek össze és épülnek egymásra. Egyrészt kulcsfontosságú feladat az évszázados múltra visszatekintő családi kúria felderítése, minden elegáns szoba valamennyi titkának megtalálása – e titkok pedig néha mechanikusak (rejtekajtó és kódzár is vár ránk a szimpla kulcskeresés mellett), de lehetnek narratívak is. A hátrahagyott levelek, üdvözlőkártyák, könyvek és feljegyzések elolvasása sokszor „csak” a világ megismerését szolgálja – mivel azonban az udvarházban rajtunk kívül senki nem tartózkodik, kizárólag ezeken keresztül lehet Arabella családját és hősnőnk múltját egy kicsit megismerni.
A sok hátrahagyott írás azonban sokszor más, fontosabb szerephez is jut: a Botany Manor másik nagy feladata ugyanis a kifejezetten trükkös, cseppet sem életszerűen működő virágok aktiválása lesz. A magokat megtalálni általában nem nehéz feladat, és ezeket cserépbe tenni és meglocsolni is pofonegyszerű mutatvány, de ezt követően e játékban nem kell hónapokat várni a csodára, a pici növény előbújására és lassú növekedésére – nem, itt nekünk kell a virágonként eltérő csodát végrehajtani. Minden virág egy külön fejtörőnek felel meg: a különféle papírokat, festményeket, újságcikkeket végigböngészve kell felismernünk, hogy az adott növény milyen extrát igényel, majd azt a megfelelő módon elő is kell idéznünk a házban vagy a kertben.
Amikor például az Ash Plume nevű növénnyel dolgozunk, már hamura utaló nevéből is adódik, hogy annak valahogy a tűzhöz lesz köze – később pedig egy konyhai receptből kilogikázhatjuk, hogy gesztenye-szerű kemény magját a konyhai tűzön melegítve lehet megroppantani. Ez azonban még mindig nem elég: egy könyvből kiderül, hogy csak füst hatására nyílik ki e virág, egy levélből megtudjuk, hogy melyik erdőben volt látható korábban, egy erdei túrákat hirdető posztert gondosan megvizsgálva pedig az is lelepleződik, hogy a kicsit eltérített céllal használt szalonnafüstölő kunyhót pontosan milyen fával is kell feltölteni, hogy a tökéletes körülmények álljanak elő, és az Ash Plume egy csinos animáció kíséretében végre teljes pompájú virággá nyílhasson ki.
Ilyen és ehhez hasonló módon kell minden virágnak megtalálni az ideális körülményeket: egyszer a kádat kell feltölteni megfelelő hőfokú és szennyeződésű vízzel, másszor azt kell beazonosítani a megfelelő szélerősséget reprodukálása érdekében, hogy egy hegyi virág az Alpok pontosan melyik csúcsán is tenyészik, de az is szórakoztató feladat volt, amikor azt kellett kinyomozni, hogy az adott növényt melyik állat fogyasztja szívesen, majd annak szívdobogását egy megfelelő ritmusú zenével lehetett szimulálni. Érezhető talán, hogy a Botany Manor még csak megközelítőleg sem akar realisztikus lenni; a játék szürreálisan magányos világa, illetve a már-már fantasyba illő elemeket használó virágdédelgetés különleges, magával ragadó hangulatot teremt jószerivel egyetlen beszélt szó nélkül is.
A látványvilág a bemutatott korszaknak megfelelően vízfestékesen elnagyolt: retinát karistolóan részletes textúrák helyett sokszor csak harsány színpacákat kapunk, de ettől még az összkép igen stílusos marad. Arabella sétatempója meglehetősen lomha, de szerencsére a menüben aktiválható az állandó futás, és így már élvezetes tempóban tudunk leszaladni a padlásról a hajóházba, vagy visszatérni a citrusok üvegházából a könyvtárba. A végigjátszás nekem öt órába telt, ami egy gondolkodós kalandjátéktól szerintem nem rossz – az pedig egyenesen fantasztikus, hogy milyen jól volt kimérve a fejtörők komplexitása. Még pont nem akadtam el idegesítő gyakorisággal, de azért csaknem mindenhol meg kellett állni kicsit, hogy átgondoljam a fejtörő egyik-másik részletét. A papírok átböngészésével tényleg minden feladat logikusan áll össze, de ezek közt kell annyit kombinálni, majd a leírtakat a díszes épületben elérhető dolgok „nyelvére” átültetni, hogy az ember rendre megveregeti saját vállát, hogy megint milyen okos volt. A Botany Manor pedig a tétova elejétől a felemelő végéig ezt az érzést biztosítja – vannak ugyan sokkal nehezebb műfaj-társai is (a Strange Horticulture például számomra jóval stresszesebb volt), de azok ezt általában nem fair módszerekkel érik el, és így sokkal kevésbé élvezetesek.
Összefoglalás
Klasszikus kalandjáték, zéró akcióelemmel – a feladatunk részben egy hatalmas udvarház teljes felfedezése, részben pedig szertehagyott különleges növénymagok kivirágoztatása lesz. A megoldást mindkét tekintetben a sok-sok hátrahagyott levél, újságcikk és más olvasnivaló biztosítja: minden virág különleges viszonyokat kíván meg, és ezek megértése, majd valóra váltása jelenti a fő kihívást. A háttérvilág érdekes, a megvalósítás igényes, így a békés élményre vágyókat (és az írott angolt jól értőket) szépen kiszolgálja a Botany Manor.
A Botany Manor PC-re PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelenik meg április 9-én. A játék PC-n és Xboxon is része a Game Pass előfizetésnek. A tesztjátékot a kiadó Whitethorn Games biztosította.
A Botany Manor legfőbb pozitívumai:
- Minden virág egy külön ötletre építő fejtörő;
- tökéletesen belőtt nehézségi fok;
- igényes megvalósítás és érdekes háttérvilág.
A Botany Manor legnagyobb hiányosságai:
- Senkivel nem fogunk találkozni, beszélgetni.
Bényi László