HARMADIK OLDAL

Na, befejeztem a fanyalgást, nézzük meg, hogy mért is lett a hibái ellenére korrekt játék az AitD. Ha most csak egy mondatban kellene megfogalmaznom azt, hogy miért adjál pénzt ezért a játékért, ennyit írnék: Mert élvezet vele játszani! Anno az első AitD letette a műfaj alapjait. Igen srácok, a túlélő-horror műfaj apukája nem a Resident Evil volt. Sőt, gyanítom, hogy a Resi nem is létezne, pontosabban biztosan nem ilyen formában, ha nincs anno az AitD. A történelem szerint a második és harmadik rész még viszonylag hozta az elvárható minőséget, viszont a negyedikre mindenki azt mondja, hogy pocsék lett. Viszont most éppen az ötödiket nyüstöljük, szóval jöjjenek végre a pozitívumok. Jók a pályák, pontosabban azon kívül, hogy hangulatosak, jól is lettek megtervezve. Nem akadsz el, nincsenek felesleges ide-oda mászkálások, és mégis megvan a szabadságérzeted, főleg a nagy, nyílt helyszíneken. Vannak ügyességi és logikai feladványok, amiken őszintén meglepődtem, elszoktunk már az ilyesmitől. Ötletes lett a tárgyhasználat, bár azért pont a játszhatóság és a szükséges funkcionalitás határmezsgyéjén toporog. Ha kell valami, akkor Edward lenéz, kinyitja a kabátját és elénk tárul a teljes arzenál. Miközben szerelünk vagy kombinálunk, nem áll meg az idő, így a szörnyek közelednek tovább és simán megtámadhatnak. Így abszolúte szükséges a felkészülés a harcokra, azaz jó előre gyártsunk le mindent. A tárgyak kombinációjáról szintén írhatnék vagy fél oldalt, így inkább egy rövid példával szemléletem, hogy miket lehet csinálni a játékban.