A Cannon Fodder után szabadon

A kezdeti néhány képernyőnyi mérettel rendelkező pályák a küldetések előrehaladtával terebélyesednek, mint az amerikaiak nemesebbik fertálya a rengeteg ásványi anyagot tartalmazó gyorséttermi ételkülönlegességektől. A folyamatos érdeklődést pedig egyszerű, de a játékot izgalmasabbá tevő megoldásokkal tartják fent. A korábbi egyszemélyes osztagunk idővel két újabb bakával gyarapodik, hiszen az ellenfelek is komolyabb egységeket és durvább tűzerőt vonultatnak fel. A fegyverarzenálunk fokozatosan kibővül a későbbi küldetésekre, sima gyorstüzelésű gépkarabély mellé megérkezik a nagyobb hatótávú és pontosabb mesterlövész puska, amit később tökéletesen egészít ki egy erősebb shotgun, ami gyors és nagyobb területen takarító tűzerővel rendelkezik.

[+]

Visszatérve az apró létszámú hadtestünkhöz, sokszor fogjuk érezni, hogy büntetés a kettőnél több katonás felállás, elvégre nem egyszer kell majd bujkálnunk, vagy gyorsan pozíciót váltanunk, amire úgy reagálnak egységeink, mintha az oviban lennének. Ezt lehet szó szerint érteni, hiszen úgy mozognak, mint ha kézen fognák egymást. Egy gyors hátraarc esetén addig mereven állnak a csapattagjaink, míg a vezető vissza nem fordul és el nem indul a másik irányba, ez pedig egy váratlan túlerő esetén szinte azonnali halált von maga után. Mondjuk dob az idegesítő újrakezdésekkel a játékidőn, hiszen a 35 pályát körülbelül 5 óra alatt ledarálhatjuk, köszönhetően az első tucat küldetésnek, melyek időtartama 1-2 perc környékén tetőzik. Szerencsére az irányítás nincs túlbonyolítva, az egéren kívül másra nincs is szükségünk, három gombbal minden megoldható.

[+]

Természetesen később alaposan bekeményít a játék, nem lesz kecmec, ha nincs villámgyors helyzetfelismerés, már lapátolják is rá a háború véres homokját apró katonáink testére. A későbbi kapcsolókkal való helyes útvonal keresgélés, a gránátokkal, plasztikkal vagy rakétavetővel történő épületmegsemmisítést vagy továbbjutást teremtő falrobbantást sok hajszálunk fogja báni, de összességében pozitív érzésekkel fogjuk ledarálni az idegen hordákat. A küldetések között még főellenség harcot is kapunk, igaz ezek se nem epikusak, se nem emlékezetesek, egyszerűen csak őrülten szaladgálós lőszerpumpálások.

[+]

A mindössze nyolc fejlesztőt felvonultató finn csapat ügyesen sáfárkodott az ősi recepttel és hangulatában piszkosul jól eltalálta az Action Legiont. Még a látvány is kifejezetten kellemes, az olykor kicsit egyhangú bolygófelszínt indusztriális épületbelsőkkel színesítik, melyek ugyan nem repítik a generációs látványorgiák tömött sorába az alkotást, de a szolid effektjeivel, borongós atmoszférájával mindenképpen egy ízléses darab. A grafika mellé kellemes harci taktusokat kapunk muzsika gyanánt, némelyik pedig annyira betalált, hogy a Rambo filmek legjobb pillanatai villannak fel az emberben a dicső VHS korszakból.

[+]

Amit a leginkább sajnálhatunk az Action Legion kapcsán, hogy kvázi nincs semmilyen értékelhető New Game+ lehetőség. Újra nekieshetünk a küldetéseknek más fegyverleosztásban felszedni az elhagyott információkat, vagy javítva kicsit az időeredményünkön feljebb tornászva magunkat ezzel a ranglistán, de semmi több. Sajnos az a helyzet, hogy nem elég tartalmas a 12 euróhoz mérten (többjátékos lehetősége sincs), de ezt leszámítva egy könnyed kis kikapcsolódásra minden magányos játékosnak ajánlható.

Pro:

• Klasszikus Cannon Fodder hangulat;
• pergő akcióbomba.

Kontra:

• Lapos sztori és nincsenek plusz tartalmak;
• nagyon rövid küldetések;
• bosszantó megoldások.

79

Rage23