Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22763 üzenetére

    Már egy ideje beszélgetünk itt a tudományos módszerről.
    Azt hinné az ember hogy ilyenkorra már kialakul egy viszonlag korrekt elképzelés, erre mindig visszakerülünk a startmezőre. (Elsősorban akkor amikor valami kényelmetlen következtetést kellene levonni.)

    A tudomány nem próféták alapján működik. Észre kellene venni, hogy egy eszköz, ami segít abban, hogy feltárjuk az igazságot - és lehetőleg kiszűrjük a hülyeséget.
    Amikor azt mondod, hogy neked elég bizonyíték egy belső érzés, akkor eldobod ezt az eszközt.
    Miért? Félsz hogy tévutat választottál? Nos, hogy mi alapján jutsz egy következtetésre, annak semmi köze ahhoz hogy igazad van-e vagy sem.
    Az csak azt mondja meg mennyire ésszerűen jutottál oda.

    Sokadjára mondom: nem kellene összemosni a két módszert. Nekem azért elegendő egy tudományos szaklap, mert tudom mi kellene legyen mögötte - sok-sok hozzáértő kritikus megköpködte már az állítást, reprodukálták, stb.
    Nekem meg nincs bejárásom az LHC-be, hogy megnézzem élőben.

    De amikor azt mondom, hogy szerintem létezik valami, mert úgy érzem, mire támaszkodhatok?
    Tudom, hogy szoktak az emberek marhaságokat is hinni, vagy valami betegség miatt torzul a valóságérzékelésük. Szóval ez már óva int.
    Hogy bizonyosodhatnék meg az igazamról? Megvizsgálom hogyan hat a környezetemre. Megkérdezek másokat róla. Megpróbálok logikai állításokat megfogalmazni és megnézem igazolhatóak-e ezek.
    De leginkább: abból indulok ki, hogy tévedek, és ezt próbálom bizonyítani. Erre kérek másokat is. Miért? Mert tudom, hogy az ember hajlamos mazsolázni a tények között.

    "Pár száz hozzászólással ezelőtt még az volt a gond..."
    Pár hozzászólással előtt az volt a gond, hogy veszi észre az egyház, ha téved. Úgy látom nem veszi észre, csak ha kívülről megmondják neki.
    Ugyanígy hogy nem veszed észre, hogy a "megvizsgáljuk mennyire valóságos" tulajdonképp a tudományos módszer a hétköznapokban? (fejjelafalnakszmájli)

    "Te hiszel benne, hogy optimális az életed?"
    Nem. De abban se hiszek hogy lenne optimum. Mire akarsz optimalizálni?
    Lehet hogy ha úgy növök föl 20 évesen én lettem volna a világ legokosabb embere, mégis nyomorultul érezném magam.
    De van itt más baj is: mutass nekem egy "optimális" embert!
    Bocs a hosszú posztért.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

Új hozzászólás Aktív témák