Új hozzászólás Aktív témák

• #22160 kymco veterán MageRG #22150

  Új Válasz 2019-05-15 11:26:26 #22160

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz MageRG #22150 üzenetére

  A felnőttség szerintem inkább a felelősségvállalásról szól és a korlátaink ismeretéről, vagy ismeretének folyamatáról.
  A felnőtt ember sokszor azt sem tudja eldönteni, hogy neki mi a jó (ahol dolgozom, nem volt példa nélküli, hogy a vezetőt sértegetve felmondott valaki, majd félév múlva vissza akarta könyörögni magát; és több olyan embert is ismerek, aki összetörve mondta ki, hogy nem tudja mi ütött belé, mikor dobta a családját egy új kapcsolat miatt, de most már nem tudja meg nem történtté tenni; és számos alkoholista felnőttet láttam szétesni úgy, hogy nem igazán tudta, hogy mi a jó és rossz neki)
  Tehát a felnőtt ember sokszor azt sem tudja, hogy mi a jó és rossz neki, azt meg még ritkábban, hogy globálisan értelmezve mi a jó. Mert, ami nekem jó, még lehet, hogy a családomnak, a településnek, ahol lakom, esetleg az országnak, vagy a föld lakosságának nem jó....
  Az etikai kérdésekben az ember nagyon relatív (az a korrupció, amiből kihagynak/kimaradok).
  Ami nekem jó, az nem feltétlen nagybetűs JÓ, és fordítva, ami nekem rossz, az lehet globálisan JÓ. A jó és a rossz isteni meghatározásának az egyik sarokköve, hogy az etika nem relatív. Vannak alapnormák. És ezek a normák nem az egyén hangulatától függnek. És a döntéseknek van következménye, van, létezik felelősség.
  A munkahelyen sokszor nagyon aprólékosan ki van dolgozva a normarendszer. Nem tekintenek felnőttnek? De, csak a felnőttség abban jelenik meg, hogy beszámoltatható, számon kérhető a dolgozó.
  A focinak az ad értelmet, hogy vannak keretei. A szabályok objektívek, igyekeznek objektíven betartatni, de a focisták kezében van, hogy a keretek között mit produkálnak egyénileg és közösségként. A szabályok ellenére nagyszerű megoldások jelzik, hogy a focisták nem járnak gyerekcipőben a korlátok ellenére.
  Bach a zenei kötöttségek ellenére (vagy egyesek szerint ennek köszönhetően) volt képes csodára a zenében...
  Nem mondhatni róla, hogy gyerekes volt, mert felnőttként élt a szabályokkal, kötöttségekkel.

  "Igen, de az adósságomat nem kell a gyerekeimnek tovább fizetni. Ezt csak uzsorázó maffiafőnökök várják el." Látom, nem akarod érteni. Egy hajléktalan, esetleg állami intézménybe kerülő gyerek nem az apa maradék adóssága miatt kerül hátrányba, hanem az apa felelőtlensége miatt... Egy ilyen eset még az unokákra is kihathat...

  "Ez majdnem olyan klasszikus lett, mint a kormányszóvivő "De sikerült?" beszólása,
  Aki szeret, soha nem kér tőled ilyet."
  Ennek köze nincs hozzá. Itt nem arról szól a történet, hogy nem sikerült, hanem arról, hogy Isten Izsákon keresztül akarta Ábrahám népét naggyá tenni. Ezt akarta, és így is lett.
  Olyan könnyen vagdalkozunk azzal, hogy aki szeret, nem tesz ilyet. olyat, és közben elismerjük, hogy a kemény fellépés esetenként milyen célravezető és egyedüli megoldás, főleg olyankor, mikor átlátjuk a történetet.
  De itt nem látjuk az egész történetet, mert a történet célja nem Isten meg és elítélése volt. Ha az lett volna, akkor nyilván részletesebb lenne.
  Így nem tudom megmondani, hogy Isten miért feszítette Ábrahámnál a húrt a határokig. De azt tudom, hogy nem akarta Izsák halálát, és tett is arról, hogy ne kelljen meghalnia.

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák