Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • borg25

    senior tag

    válasz tope #21705 üzenetére

    Nem vallásos kérdésre, racionális válasz:
    Az agy mint emberé mint állaté, nem szereti a véletlen dolgokat. Sokkal jobban szereti ha felkészülhet a dolgokra, így kevésbé stresszel. Csináltak egy kísérletet, hogy mi van akkor ha véletlenszerű időközönként áramütés éri a kísérleti állatot, és mi van akkor ha előtte azért van fényjelzés. A kísérlet előtt az állatokba rákos sejteket ültettek be, majd mindkét csoport ugyanannyi áramütést kapott. Mégis akiknél volt fény jelzés, azoknál a rákos sejtek kilökődése emlékeim szerinte 2x több esetben történt meg, de a lényeg, hogy szignifikánsan nagyobb eséllyel.

    Ez volt a racionális válasz és az igazolt előny.
    Keresztény alapon megnyugtató tud lenni az, hogy Isten vigyáz rád, és nem tesz rád olyan terhet, amit ne bírnál el. Gandalf szavaival élve, bármi is jön be azon az ajtón, bírni fogjátok, mert ti Minas Tirith katonái vagytok.
    Biztosan számíthatsz arra, hogy valaki szeret téged. Önmagadért, nem azért mert van egy kis zséd, van valami spéci tulajdonságod, jó a szöveged, hanem azért aki te vagy. Nem kell megjátszanod magad, mert a belső éned van szeretve, nem pedig akit játszol. Szeretve lenni jó dolog nem?

    Az emberre pedig, nem az a keresztény (/mohamedán/hindu/budhista) aki annak mondja magát, hanem aki úgy cselekszik. Lsd Farizeusok, akik elméletileg az elit zsidó vallásosokhoz tartoztak, gyakorlatilag pedig...
    De mondhatnám a gazdag fiú esetét is, aki megkérdezte Jézust, hogy mit tegyen, hogy biztosan a mennybe kerüljön, minden szabályt és törvényt betart. Jézus meg azt mondta, hogy add el mindened, a pénzt oszd szét a szegények közt és kövess engem. Nah ez már nem ment neki. Szóval ne a látszatra adj, vannak jobb élő és meghalt példák is, mint a kirakatkeresztények.

    [ Szerkesztve ]

  • kymco

    veterán

    válasz tope #21705 üzenetére

    Keresztényként válaszolok, és a vallás fogalmad alatt a keresztény hitet értem. Muszáj ezeket az elején leszögezni, mert egyrészt tudnod kell, ki vagyok, hogy értsed a válaszom, másrészt azt is értelmezni kell, hogy milyen fogalom alatt mit értünk, hogy megértsél.
    Általában a hívő keresztény emberek különválasztják a hitet és a vallásosságot, az előbbit hiteles, élő kapcsolatnak tartják, az utóbbit, élettelen kulturális, szocializációs örökségnek, ami személytele és főleg a szokásokra és a szabályokra épül. Te gondolom nem ez utóbbira gondoltál, és én sem az utóbbiról, sokkal inkább az élő hitű kereszténységről szeretnék írni.
    Azért jó kereszténynek lenni, mert hitem szerint Isten arra teremtett bennünket, hogy közösségben éljünk vele. Ezért az életünk igazából a vele való közösségben válik teljessé. Van lehetőségünk nem tudomást venni Istenről, kihagyni az életünkből Őt, ezt nevezi a Biblia bűnnek.
    A keresztény ember és a nem keresztény ember között sokszor első pillantásra nem igazán látható különbség. A nem hívő ember is élhet erkölcsös életet, lehetnek nemes céljai, képességeivel képes a közösséget építeni, a világot jobbá tenni. És a hívő ember is tud botladozni az élet dolgaiban, képes rossz döntéseket hozni, bűnt elkövetni, és másoknak fájdalmat okozni. A különbség nem ott van, hogy a keresztény ember jobb, értékesebb, magasabb rendű lenne. A keresztény ember attól más, hogy kapcsolata van Istennel. Amíg a nem keresztény embert a saját világa határozza meg, a keresztény ember számára Isten világa meghatározóvá válik. Ez egy folyamat, melyben meg tudjuk keresztényként élni azt a pluszt, amit az Istennel való kapcsolat jelent. Nem én vagyok több, hanem az Istennel való kapcsolat tesz teljesebbé ahhoz képest, ahogy Isten nélkül voltam. A plusz magamhoz képesti pluszt jelent, és ez Isten ajándéka, nem az én produktumom.
    Így lehet az, hogy egy alkoholista ember Istennel megélheti azt a pluszt, hogy szabadult alkoholistává lesz, vagy egy borzasztó családi háttérből, ahol erőszak, alkoholizmus, számos öngyilkossági kísérlet, egyéb káros szenvedélyek voltak jelen, Isten jelenlétében képes arra, amire nélküle nem menne, a normális családi életre.
    Más vallások az ember fejlődését az ember küzdelmével képzelik el. És az elért eredmények igazolják a vallásosságát.
    A kereszténységben az igazi munkát nem az ember végzi el., hanem Isten. Ő a szabadító Isten, aki megváltott, és új életet adott, és amit teszek az nem azt a célt szolgálja, hogy megfeleljek az Isten elvárásainak, hanem azért teszem, mert hálás vagyok a cselekvő Istennek.

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák