Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz kymco #15083 üzenetére

    Ezen analógia szerint a Pokol létezése, avagy létezésének elmélete, vagy ugyanígy a Mennyé, fölösleges is volna, hiszen hálát ezektől függetlenül is lehet érezni, legyen a tárgya... bármi is. :) Ezzel szemben a legtöbb hívő nem akar pokolra kerülni, közvetlen vágyaik közt szerepel a mennybe jutás, és ez a cél jobban érdekli őket, mint az út maga. Ez kissé visszatetsző.

    Amiről egyébként én beszélek, az egy olyan erkölcsösség, amikor egyszerűen a társadalom, azaz a család és művészetek iránti mély szeretet hajt, és még csak az sem feltétele, hogy helytelen cselekedet esetén bűntudat mardosson, egyszerűen a jót, a hasznosat, az építőt helyezi előtérbe, mert így ésszerű, így logikus, így van értelme. Nem konkrét dogmák és szabályok hajtják, így egyes pontokban talán ellent is mondhat az elképzelése az adott ország szokásainak: a maga értékrendszere teszi az egyik legmintásabb emberré. Különböző szinteken, különböző tudatossággal és hatékonysággal, de léteznek ilyen elmék. Ám ezt tanórán nem lehet megtanítani, ennek a világlátásnak meg kell ragadnia, el kell bűvölnie, hogy természetes reakcióvá váljék. Mi több, ha kötelezően tukmálnák, a reményteli diák is ellenállna, és csakazértis csínyeken törné a fejét, amivel jól kitolhat az erkölcstan tanáron. Ilyen szempontból a vallás egyszerűbb, a tanítás arra alapoz, hogy a Biblia történetein keresztül demonstrálják Isten hatalmát, mindenhatóságát, a bűnök kegyetlen következményeit, a Poklot és a mennyet. És még ha ki sem mondja soha, ha más motiváló erőnek is tulajdonítja a maga erkölcsösségét, egy keresztény sem akar Pokolra kerülni, ez mindenképp egy visszatartó erő. Ezért sok, amúgy elvetemült egyén esetén valóban hatékonyabb, mint bármi más, így nem hívő szemmel is jócskán van létjogosultsága. (Na igen, a királyok megtérése is gyakrabban volt politikai döntés, mint etikai.)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák