Új hozzászólás Aktív témák

• #22877 GypsFulvus2 őstag Yodamest #22848

  Új Válasz 2021-06-27 09:26:27 #22877

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  GypsFulvus2

  őstag

  válasz Yodamest #22848 üzenetére

  Akkor elnézést, félreértettem a "céltalan olvasás" kifejezést, de így már világos. Én meg pont a keményvonalas RPG irányából jöttem, mindig azok voltak a kedvenceim. A harcrendszer kevésbé érdekel. Az én szempontomból nézve a a karakterek kidolgozottsága, a háttér világ kidolgozottsága, párbeszédek, a dramaturgia és a narratíva a legfontosabb, és ebből a szempontból mindhárom Witcher játék 10/10. A Planescape: Torment óta a legjobb játék -számomra.
  Esetleg tehetnél egy próbát a Witcher 2-vel (most épp azt is akciózzák a GOG-on) A harcrendszere messze annak a legjobb; sokkal kevésbé a casualoknak készült és sokkal nehezebb mint a 3. részé. A főzetek használata is sokkal jobban követi a lore-t: a harcok előtt kell innod , miután átgondoltad, mire lehet szükséged a begyűjtött információk függvényében. Olajok és bombák nélkül is hamar véged; ki kell használnod minden lehetőségedet - ellentétben a 3. résszel, ami nagyon kényelmes, könnyű ebből a szempontból (még legnehezebb fokozaton is) Volt is ebből anno nagy sírás-rívás amikor megjelent - vissza is kellett venniük a nehézségéből a következő patch-ben az össznépi rinyálás miatt - sajnos. Ráadásul a legnehezebb fokozat igazi keményvonalasoknak való: csak egy életed van, ha meghalsz, visszakerülsz a játék elejére. Egyszer kipróbáltam, és alapvetően, tökéletesen más így a játékélmény, minden harca előre felkészülsz, alaposan átgondolod a taktikát, a főzeteket, a helyezkedést, mindent. Teljesen más élmény, nagyon kemény... A Kayrant (egy híres főboss) sikerült ezen a fokozaton megölnöm és percekig ugrálva üvöltöttem utána... Persze végigvinni ezen a fokozaton nem sikerült, nem hiszem, hogy valaha-valakinek sikerült volna. Kíváncsi vagyok, egy Soulslike rajongó mit kezdene vele...

  Deck: Nekem az első rész a kedvencem, minden gyermekbetegségével együtt. Van valamilyen leírhatatlan hangulata, bája, ami a másik kettőnek már nincs meg. Nehéz megfogalmazni, valamilyen impresszionista festményhez hasonlíthatom, amit mintha Chopin készített volna, ha nem zeneszerző lenne, hanem festő... Elnézést, ennél jobban nem tudom megmagyarázni, milyen érzést vált ki belőlem a hangulata, a képi világa. No meg ezek a fantasztikus zenék ...

  [ Szerkesztve ]

  "Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Új hozzászólás Aktív témák