Új hozzászólás Aktív témák
-
Fred23
nagyúr
Esőben, sárban parkoltattam az oldalára fektetve, hajtottam keményen erdőben, hegyről le és fel, néha esett is pár métert, a takarítását meg otthon már hanyagoltam, illetve felületesen oldottam meg. Szóval nem barátként tekintettem rá, inkább csak egy eszköz volt az élet élvezéséhez egy fiatal kezében.
Aztán mikor jött az első agyváltós, az is kapott rendesen, még mindig nem voltam vele szemben felelősségteljes; de az bírta. Legalábbis az agyváltó, mert a kerékpárt azért sikerült meghalasztanom. Arra a mai napig kíváncsi vagyok, hogy ha az eltett agyváltóját kinyitnám, találnék -e benne rozsdás alkatrészt, vagy sem. Zsírozott belül, és a zsír elég jól védhet, de azért kíváncsi lennék.
Lehet egyébként, hogy vannak érzékenyebb agyváltók is, de eddig nekem nagyon pozitív tapasztalataim vannak a túlélési képességeikről. Az is jelent valamit, hogy van eltéve nálam két jó agyváltó; két elpusztult kerékpár hagyatéka.
