Új hozzászólás Aktív témák

• #6 Abu85 HÁZIGAZDA Oliverda #5

  Új Válasz 2021-01-05 14:30:12 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Abu85

  HÁZIGAZDA

  válasz Oliverda #5 üzenetére

  Jaj... oké segítek...

  Az on-die ECC azt jelenti, hogy egy adatbájtonként kötelező alkalmazni egy ECC bitet. Ettől a memória még nem tud ECC-t számolni, csak tárolja az információt. Az ECC valós támogatásáról vagy egy memórialapkán kívüli apró chip gondoskodik a tényleges modulon, vagy maga a platform (CPU és alaplap kombó). Ha egy modulon nincs erre külön lapka, és a platform sem támogatja, akkor ugyan bájtonként elméletben lehet egy ECC bit, de lószart sem tud vele kezdeni a rendszer, mert nincs támogatva a compute.

  Ugyanez a követelmény megvan a HBM2 specifikációban, de ott is csak a memóriára vonatkozik. Ha a rendszer nem biztosítja ez egy extra bitnyi információt, akkor a tárterület számára csak úgy bájtonként van és ennyi.

  Amit Linus felvetett, azt ez a specifikáció nem oldja meg, mert ha mondjuk az Intel nem kezdi el támogatni, akkor a DDR5 memóriákon is csak lehet bájtonként egy extra bitnyi információ, aminek örülünk, de szart sem tudunk vele kezdeni, ha nem lesz a tárterületre leszámolva. A modulra helyezett ECC compute pedig elég drága. A végfelhasználói piac árérzékeny, ott inkább platformszintű támogatás kellene, olyasmi, amit az AMD csinál, akár nem hivatalosan.

  Szóval a specifikáció annyit csinál, hogy előírja a kötelező ECC biteket bájtonként, vagyis a memóriagyártóknak úgy kell terveznie a memórialapkákat, hogy ennek ott kell a hely. De a specifikáció maga az ECC számításáról nem gondoskodik.

  [ Szerkesztve ]

  Senki sem dől be a hivatalos szóvivőnek, de mindenki hisz egy meg nem nevezett forrásnak.

Új hozzászólás Aktív témák