Új hozzászólás Aktív témák
-
#23
DeFranco
nagyúr
Tibicsucsu
#22
DeFranco
nagyúr
válasz
Tibicsucsu
#22
üzenetére
a második rész sok mindent relativizál (helyesen) ami az első részben adott volt.
nagyon jó, hogy alapállást vált a főszereplő, és az illusive man-nek kezd el dolgozni, még ha végig tele is van szkepszissel és mindig megtartja a távolságot
nagyon jó, hogy ezen keresztül képet kaphatunk egy alternatív megközelítésről, meghallgathatjuk a másik oldal véleményét, és láthatjuk, hogy mennyire korrumpál egy halandó embert a hatalom (ez előkészítése az endingnek, és az ott látottaknak is)
hihetetlen jó egyéni sztorik állnak össze a toborzás során, eszméletlen karaktereket ismerünk meg, ott a krogan-salarian konfliktus ami önmagában egy teljes sztori.
a végén pedig nekem nagyon átjött a "sehogy sem nyerhetsz" megoldás, ugyanis a világ ilyen, valamit mindig fel kell áldozni egy másik cél érdekében, olyan a való életben nincs, hogy 100%-ra húzva polarizált napszemüvebben lovagolunk bele a naplementébe.
szerintem valahogy meg kellett oldani, hogy összefonják a sok szálat pár döntési opcióba. ez mindenképpen weird eredményt hoz de szerintem fontosak voltak az opciók (és hogy ezek az opciók legyenek) mert ezek visszacsatolások, hogy mit is tanultunk meg abból amit a játék tanított nekünk:
destroy: ez egy tipikus renegát döntés, nincs moralitás, eredmény van, a szövetséges gethek mennek a levesbe
control: pont a 2. rész és az illusive man mutatta meg hogy ez hosszú távon nem opció
synthesis: ez a magasabb jó döntése, mindenki nyer, de ezt a döntést neked nincs jogod meghozni az egész univerzumra vonatkozóan. ugyanakkor minden más döntés legalább ekkora hatással lenne az univerzumra, tehát ez egy félig-meddig hamis dilemma
refusal: ezzel gyakorlatilag buktad a játékot, nem döntesz, értelmetlen volt az egész univerzumon végigverekedni magad, a kör újraindul
egy olyan helyzetbe kerültél amiből nincs kiút, nincs helyes megoldás, meg kell hoznod színtisztán zsigeri (morális) alapon egy döntést aminek a hatása a létező legnagyobb. az élet sokszor pontosan ugyan ilyen és ezt ritkán mutatják be ennyire érzékletesen.
a körítés a szájbergyerekkel elég fura, de emészthető.
így, hogy ismerem hogy hogy miként alakították ki a végét, ha lenne egy "jó" megoldás, akkor azt kihagyott lehetőségnek tartanám és hiányérzetem lenne.
-
#29
CPT.Pirk
Jómunkásember
Tibicsucsu
#22
CPT.Pirk
Jómunkásember
válasz
Tibicsucsu
#22
üzenetére
Hmm, azt a kisebb hegy méretű bébi humán reapert ne is említsd.
A végén a "releasing controll" furcsa is volt, nehogy már az agymosott collectorok mondják meg mikor jönnek a reaperek aratni...DzsannyX: akkoriban a CoD meg a Mohaa játékok mentek ha jól emlékszem. Az azokhoz szokott fiatal játékosoknak meg nehezen vette be a gyomra a melegedő fegyver dolgot...
Aztán az ME2-ben annyira bénán van megoldva, mikor Shep lecseszi Conrad-ot akinek még hagyományos pisztolya van, annyira erőltetett az a párbeszéd, hogy az már fáj.
Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)
-
#30
vitaro
senior tag
Tibicsucsu
#22
vitaro
senior tag
válasz
Tibicsucsu
#22
üzenetére
A második résszel szerintem az volt az egyik fő probléma, hogy a végén pontosan ott voltunk, mint az első rész végén: jönnek a reaperek, valahogy meg kéne állítani őket. Igazából az egész egy nagy mellékküldetés volt.
Ezt gyorsan orvosolniuk kellett a ME3 elején, úgyhogy totál amatőr módon előrántották a Crucible terveit a semmiből. Aztán jött az amit írtál is, hogy a reaper flotta nem támadta meg a Citadelt, hagytak mindenkit jönni-menni. Engem kb itt el is vesztett a játék.
A korábban meghozott döntéseink nem igazán számítottak, a korábban behozott szálakat dobták (sötét energia, emberek genetikai sokszínűsége), a Cerberus pedig hirtelen Galaktikus Birodalommá változott, jószerivel a játékidő felében velük harcoltunk.
A végjátékban aztán megkaptuk a londoni csatát, ami a ME2 öngyilkos küldetéséhez képest finoman szólva is fantáziátlanra sikeredett.
Persze volt egy-két jobb rész is, pl Tuchanka és Rannoch, de összességében nagy csalódásként éltem meg.
Steam: vitaro, Battle.net: vitaro#21950, Origin/Uplay/Epic: BehindTheRabbit
A végén a "releasing controll" furcsa is volt, nehogy már az agymosott collectorok mondják meg mikor jönnek a reaperek aratni...
Új hozzászólás Aktív témák
gp Két, egymástól független forrás is azt állítja, hogy pontosan két hónap múlva kapjuk meg az új kiadásokat.
