Új hozzászólás Aktív témák

• #98 ladybug őstag Játékos #97

  Új Válasz 2009-05-02 15:20:37 #98

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ladybug

  őstag

  válasz Játékos #97 üzenetére

  Gyerekek között dolgozom. A gyerekeknek fontos, hogy minden nap kiegyensúlyozott, boldog embert lássanak maguk körül/mellett.
  Igyekszem ezt mindig szem előtt tartani, mielőtt átlépem a munkahelyem küszöbét, mert úgy gondolom, hogy ezzel egy kicsit tehetek azért, hogy ők is mosolygós emberkék legyenek.

  Egyébként pedig nem is esik nehezemre, sőt. Szeretek mosolyogni, szeretek nagyokat kacagni - pedig aztán úgy nyerítek, mint egy paci -, szeretek egy filmen sírni, és anyák napja közeledtével..., szeretem megkönnyezni a gyermekeim verseit, énekeit, kis műveit. Nem szégyellem kimutatni örömömet és bánatomat sem.

  Sajnálom, hogy oly' sokan magukba zárják az érzéseiket. Örlődnek a bánatuk miatt, mert csak a négy fal között merik elsírni magukat.
  "Sebezhető vagyok, ha sírni látnak."

  Egy tömegben nevető ember a nagy többségből ellenszenvet vált ki. Kevés az, aki vele nevet.
  "Megszólnak, ha hangosan nevetek. Csúnyán néznek rám."

  Hány ilyet hallok. Szomorúnak tartom ezt. És miért?
  Mert az ember irigy, ha valakit boldognak lát, mert az ember inkább végignézi más szenvedését, mint hogy segítene. Ej, de szomorú ez.

  Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Új hozzászólás Aktív témák