Új hozzászólás Aktív témák

• #92 Vakegérke veterán Lajti #89

  Új Válasz 2009-02-09 15:30:06 #92

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  veterán

  válasz Lajti #89 üzenetére

  Csak tudnám, hogy mi a fájdalmas, félelmetes abban, hogy kényelmes székünkben ülve véleményt nyilvánítunk, vagy mesélünk valamit. Senkivel nem kell szembenézni, arctalanul lehet megnyilvánulni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem is tapsolt Neked senki, de nem is szóltak le, avagy meg.

  Egy pék, meg egy zöldséges reklamál a fejemben. Néha tényleg nem vagyok normális.
  A pék.
  No szóval, kedden és pénteken járok a pékhez. Előre megrendelem a kenyérkét, zsömlét. Megkapom, leadom a következő megrendelést, és ez így megy régóta.
  Első pár alkalommal rámutattam a kenyérkére, hogy azt kérem. Nem mindegy? Akár mindegy is lehetne, de én azt szeretném. Miért, Önnek nem mindegy?
  Már nem kell mutogatnom, olyan kenyérkét tesznek nekem félre, amilyent szeretek.
  A zöldséges.
  Kérek ebből ennyit, abból annyit. Rakja, méri, én pedig szólok, hogy azt a töppedtet, ütődöttet, szottyadtat nem kérem. Morog kicsit, de kiszedi, ad helyette egészségeset.
  Érthető, hogy el akarja adni, amint az is érthető, hogy a pénzemért ehető árut kérek.
  Már nem kell szólnom, nem kell a kezét figyelnem.

  "...vártam, hogy hozzászóljon valaki, hogy ne nekem kelljen."
  Más nem szólhat helyettünk.

  "Érdekes volt, hogy most először nem éreztem butaságnak/rossznak, amit leírtam..."
  Lazul az a bilincs.

  "Aztán mégis köhintettem kettőt. Rájöttem, ez akkor történt amikor arra gondoltam, hogy valamit nagyon el akarok Neked elmondani."
  Védekező reflex. Erőt vettél magadon, és oldódott a gátlás.

  Sok butaságot hordtam össze? Írtam ahogy eszembe jutott.

  Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák