Új hozzászólás Aktív témák

• #31 Kisgépkezelő senior tag cskamacska #23

  Új Válasz 2018-11-01 21:59:07 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Kisgépkezelő

  senior tag

  válasz cskamacska #23 üzenetére

  A Renegade X-el csak futólag játszottam pár órát, de az eredeti Renegade-re eléggé rácsúsztam egy-két évre. Sokan nem is értették, miért mert az SP módja kifejezetten rossz volt, és multiban is volt bőven gond a bugokkal, a rossz netkóddal, meg úgy egyáltalán shooterként kicsit nehezen állta meg a helyét a borzalmas gunplay miatt, de a stratégia része kegyetlen élvezetes volt. Főleg miután az napról napra ugyanazon az egy-két szerveren játszva megismertem a helyi közösséget, látták rajtam, hogy azért többnyire jól megy a játék és egy idő után elkezdtek rám hallgatni, amikor beírtam a követendő taktikát. Mondjuk ott azért a "Flamerush left!"-nél nem mindig kellett összetettebb taktikát kitalálni a győzelemhez. Kicsit bánom, hogy RenX-en nem nagyon találtam 50 fős szervereket tele emberrel.
  Később a Red Orchestra indított el a taktikai lövöldék felé. Azóta is lelkesen játszom a sorozat legújabb részeit, meg a "spinoff" Rising Stormot is. Mostanában az RS2 Vietnamba öltem bele annyi szabadidőt, amennyit nem feltétlen kellett volna, de emellett az Insurgency és Verdun/Tannenberg is sok szabadidőmbe került már. Ezeknél is inkább az fog meg, hogy hús-vér emberekkel játszva olyan élményben lehet része az embernek, amilyen single-ben sosem. Az, hogy a 30 főnyi csapat minden tagja, jól-rosszul próbálja a saját szerepkörének megfelelő feladatot ellátni a pályán, miközben valamennyire rá van kényszerítve a csapatjátékra is, ráadásul közben az ellenfél is pont ugyanezt próbálja tenni, egy olyan élmény, amit csak multiban lehet átélni. Egy single kampányban sosem kap az ember olyan feladatot, hogy nézzen egy bejáratot 5 percig, aztán vagy jön rajta valaki, vagy nem, mert miközben egy ilyen taktikai lövöldében ezzel fontos részt vállal az ember a csapatjátékból, addig egy kampányban halál unalmas lenne. Meg valahogy az, hogy egy script rángatja az ellenfeleket már nem olyan kihívás, ami kedvemre való lenne, kivéve ha valami olyan élvezetes harcrendszer van, hogy nem csak lövök megyek, hanem valami "tudományosabb" módon kell kiiktatni az ellenfeleket (pl: Bioshock). A Post Scriptumot mondjuk még nem próbáltam, de rajta van a wishlistemen.
  Az egyjátékos módot inkább csak akkor szeretem, ha sokkal inkább a sztorin van a hangsúly mint az akadályok klikkelgetéssel és gombnyomogatással történő leküzdésén. Mostanában már annyira nem érdekel a botgyilkolás, hogy ha van egy játék, aminek érdekel a világa, a története, akkor már azt sem érzem gáznak, hogy easy módban végigrohanjak rajta. Annyira már tudok gondolkozni így 30 felé, hogy pár kör után nagyjából kitapasztaljam a játék működését, utána meg már inkább csak magamat szivatom azzal, hogy 3 fejlövés helyett 15 kell a bossnak, és nyúlik a játékidő mint a rétestészta, de több élményt nem kapok vele.

Új hozzászólás Aktív témák