Új hozzászólás Aktív témák

  • zolikaDB

    veterán

    Na, idefigyeljetek!
    Mindenki azt csinál az életével, amit akar! Bár, a dohányosok a környezetükben lévőket is károsítják, és a passzív dohányzás nem elhanyagolható!
    Azt sem tudom, h kinek milyenek a körülményei, saját családja van, v még ahhoz fiatal - de általában a dohányosok elég fiatalon kezdik. Nem kell ide a szentbeszéd, h izé, "nagyfater" 90 éves koráig élt, pedig bagós vót, meg a pipa egészséges...
    Lehet, h genetikus (bár nem 100%), de a szüleim dohányoztak születésemkor, ill '85 táján volt a csernobili katasztrófa, és én asztmás lettem. Édesanyám '89 körül hagyta abba, kb 10 év után. Nála allergia alakult ki. (az immunrendszer heves reakciója/ erős érzékenysége bizonyos dolgokra)
    Apám pedig 2008.okt.11-én, hajnal 4:15-kor, a kórházban... Csinálhatta volna másképp is, volt infarktusa is, újraélesztették, még 4 éve, Németországban. Akkor kicsit abbahagyta, de 2 hónap után ment minden úgy, mint régen.
    52 évesen hagyott itt minket. Borzasztó kínokat élt át. 1,5 év alatt vitte el a rák - rosszindulatú daganat a tüdőben, majd mindenütt, a légzőszervekben. Kemoterápia, sugárkezelés, kb 10 fajta gyógyszer (nem tudom pontosan)... Nem segíthetett rajta semmi. A terápia ölte a sejteket, egész nap ezeket köpködte, és tavaly karácsonykor még nagyon bízott (márciusban diagnosztizálták a betegséget, h akár 5-10 évet is élhet, de nem biztos). Többször vitte be a rohammentő, mert összesett, nem bírta a kezelést, pedig erős ember volt, erős volt a szervezete. Iszonyatosan erős gyógyszereket kapott.
    Nem mehetett fogorvoshoz, a terápia miatt. Kihullott a haja, és mire meghalt, annyira összement, úgy festett, mint 40 évesen.
    Majd megnézem, h pontosan mi volt a halál oka. Október 9-én vitték be, mert vért hányt. 11-én pedig meghalt. Magyarul, röviden: bevérzett az egyik tumor, elájult, és meghalt. Orvosi beavatkozásra nem volt lehetőség.
    Amióta "kinyílt" a tudatom, ő mindig cigarettázott. De akármilyen erős volt, elvitte a betegség. Iszonyatosan szenvedett 1,5 évig.

    Nehéz beleélni magát mindenkinek ebbe a dologba, meg jön az önnyugtatás, h: "én abbahagyom", "le tudok szokni", "velem nem történhet ilyesmi"... Bármilyen idősek vagytok, nézettek szembe a "démonotokkal": ha fiatal vagy, ne tedd tönkre az életed, ha idősebb vagy, gondolj arra, h mi lesz a családoddal? Mit fogsz nekik mondani? Hm?
    Elég sok káros hatás ér minket, ne fizessünk napi sok száz forintott azért, h gyorsabban meghaljunk, mint kéne.
    Tudom, én sem tudom beleélni magam a bagósok helyzetébe, de nem hiszem el, h "de jólesik kaja után egy cigi", meg "óóó, ha ideges vagyok, úgy megnyugtat"... Senkit nem nyugtat meg, ha a kezében fogja a koporsószeget.
    Lehet, kicsit drámai az írásom, de a halál maga is eléggé lehangoló dolog.

Új hozzászólás Aktív témák