Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • envagyok

    veterán

    válasz Csupingo #84548 üzenetére

    Azért volt a beszélgetésnek eleje is sziával, Köszönömmel.
    Igazából a csomagszámot kérni sem kellene, én ahogy megvan automatikusan írom, de nem sok emberre jellemző ez.
    Én udvariasnak tartom magam, a legutolsó lomis romával is normálisan beszélek, gyűjtök régi cuccokat, szóval gyakran találkozok velük.
    Viszont a túlzott udvariaskodást nevetségesnek, és annak elvárását verbálisan kikövetelve orvosi esetnek tartom.
    Sok udvariatlan ember van, ha velem az valaki, tojok rá, ha szívességet kér, mosolyogva lerázom. De üzlet esetén a vevőtől jól esik, de nem elvárható, mert üzlet.
    Most képzelj el egy komoly multicéges üzletkötést, hogy végigudvariaskodják a megbeszélést :F
    Ott nincs udvariaskodás.
    Üzletekben mosolyogni kell a vevőre, még ha épp vicsorogva üvölt is, mert különben kirúgják az eladót.
    Érzékeny lelkűek menjenek inkább valami olyan helyre, ahol egyedül dolgoznak.

    Még annyi, aztán le is zárom:
    Van hogy napi 6-8, de 2-3 cuccot veszek a gyűjteményembe, francia német angol oldalakról, kb napi 4-5 szálon folyik 4 nyelven a megbeszélés, utalás, alkudozás, postázás, meg néha eladok ezt azt. Közben a gyerek rángat, hogy éhes, hogy kakálnia kell, hogy játsszak vele, vagy épp vezetek, vagy épp dolgozok, vagy épp az asszony szívja a véremet, ideális helyzetben mást is :D .
    Mindezt egy telefonon intézem, pötyögve a mondanivalóm.
    Úgy vagyok vele, hogy a felesleges frázisokra, körbeudvarolásra nincs időm, már fájnak az ujjaim. Udvariasan célretörően szeretek üzletelni.
    Üdvözlés, vételi szándék jelzése, fizetési mód, csomagküldés 2 mondatban és vége, jön a cucc.
    Ez az ideális.
    De mikor valaki nem tartja magát a megbeszéltekhez, azon fenn szoktam akadni, és akkor nem vagyok udvarias.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák