Aktív témák

  • tildy

    nagyúr

    válasz Racecam #3005 üzenetére

    Így van. A 2/1993 AB határozat értelmében:
    Magyarországon 1949 előtt egyértelműen szabad mandátum volt. Bár az 1949-ben elfogadott Alkotmány a kötelező választói utasítást nem mondta ki (csak közérdekű megbízásról szólt), mégis beszámolásra kötelezte a képviselőket és a választók általi visszahívást is lehetővé tette. Ezzel a képviselet nem vált egyértelműen kötötté, de elvileg létrehozta a képviselők választók előtti azonnali, az általános választások időpontjáig nem késleltetett politikai felelősségét, amely elsősorban a visszahívási lehetőség jogi megfogalmazásában jelent meg. Más kérdés - s ez már a politikai rendszerrel, az egypártrendszerű struktúrával függ össze -, hogy a visszahívásnak évtizedeken át gyakorlatilag alig volt jelentősége.

    A hatályos Alkotmány kimondja, hogy a ''képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik'' [20. § (2) bek.] és a mandátum megszűnési esetei között nem állapítja meg a visszahívás lehetőségét [20/A. § (2) bek.]. Ez természetes következménye a parlamenti demokrácia megteremtésének, a többpártrendszerű képviseletnek. Ha a visszahívás megmaradt volna, szinte folyamatos visszahívási eljárássorozat keletkezne, hiszen a mandátumot nem szerző vagy rivális pártok állandóan vizsgálat tárgyává tehetnék a mandátumot szerzett képviselő, vagy párt többség általi támogatottságát, illetőleg a választópolgárok visszahívással reagálnának az Országgyűlés egy-egy, az ország érdekében nélkülözhetetlen, de népszerűtlen döntésére.

    Magyarország visszatért a szabad mandátumú képviseleti rendszerre, a képviselő négy évre kapja mandátumát, ez a megbízatás a négy éven belül csak az Alkotmány 21/A. § (1) bekezdésében meghatározott okokból szűnhet meg.

    Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvéből következik, hogy megbízatásának időtartama alatt sem az egyes képviselővel, sem a képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség. Az olyan népszavazás, amelyet az Országgyűlés feloszlásának kimondása tárgyában rendelnek el, és amelynek eredménye köti az Országgyűlést, a képviselők mandátumának megszűnéséhez vezet, a képviselők, illetőleg a parlament választók előtti felelősségének érvényesítését szolgálja. Népszavazás álruhájában ténylegesen a parlamentnek a választók által történő visszahívását jelenti.

    Az Országgyűlés feloszlásának kimondása tárgyában elrendelt népszavazás annak a veszélyét is magában rejti, hogy a népszavazás a parlament döntéseinek szankciójává válik olyan ügyekben, amelyekben népszavazásnak nincs helye.

    4. Az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványnak arra irányuló részét, hogy az Nsztv.-ben megállapított, a népszavazás elrendelését kizáró okokon kívül, alkotmányértelmezéssel - az Országgyűlés feloszlásának kimondásán túl - további kizáró okokat fogalmazzon meg. Az Alkotmánybíróság már 31/1990. (XII. 18.) AB határozatában kifejtette, hogy nem vállalhatja magára a törvényhozó felelősségét. A népszavazásra bocsátható kérdések körének meghatározása - az Alkotmány 19. § (5) bekezdése alapján - az Országgyűlés joga.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Aktív témák