Új hozzászólás Aktív témák

• #35758 Bargyu tag contaxg #35743

  Új Válasz 2015-01-18 12:35:51 #35758

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bargyu

  tag

  válasz contaxg #35743 üzenetére

  Nemcsak a kérdésre válaszolok,ezért ez hosszú lesz és biztos sok tévedés van benne, előre is elnézést:
  Magas és mély egyértelmű, tisztaság, részletesség is, azért írtam ezeket, mert viszonylag objektív. Nem tudom test alatt mit értesz. Nekem a gitár gitárabb, a dob élethűbb, a saxofon saxofonabb.
  Egyszerüsítve én három típusú minősítési rendszert különböztetek meg. Az egyik a mérhető, mérnöki. A másik az audiophile. A harmadik pedig a valósághű. Mennyire élethű a hangzás, akár hangszerről, énekről, kamarazenéről vagy szimfonikusról van szó. Kettő fontos dolgot tapasztaltam: az egyik a hangszerszerű hangzás, a nagydob legyen elég mély és a basszussal egszerre szólaljon meg a zenekarban, ne legyen időbeli eltolódás, úgymond "töke"legyen a zenének, a gitár pengése pedig teljes, a végén is úgy csengjen le, ahogy élőben, nem elkenődve, elhalkulva, hanem takkra vagy rezonálva stb. A tisztaság pedig, hogy ne érjenek egymásba a hangszerek, szépen külön szólaljanak meg a maguk frekvenciatartományában és ne nyúljanak át másba. Ezt hangdobozos rendszernél lehet jól hallani, jó rendszernél hangos zene mellett is lehet beszélgetni, mert nem ér bele a beszéd tartományba a megszólaló hangszer(ek). A nem tisza hangzás ezért nálam katyvasz, mint például a diszkók, ahol nem lehet megszólalni. Mivel én komolyzenét nem tanultam, csak koncert tapasztalattal rendelkezem, ami nem sok, messze nem ugyanaz, mint aki 12 évig komolyzenei hangszeren tanult, majd 40 éve hifizik, épít, tesztel stb. Például meghallja, hogy zongorakíséretben melyik három hang szólal meg egyszerre és nemcsak egy hangot, egy frekvenciát hall meg, hanem mind a hármat vagy, hogy a hegedűn két húr szólal meg nemcsak egy. Ráadásul arról is van elképzelése, hogy mi hibádzik. De nem minden zenész audiophile, sokaknál azt a problémát látom, hogy az agya kiegészíti a hangzást, ezért nincs igénye audiophile minőségre és nem is tudja megmondani, hogy műszakilag mitől lehetne jobb hang. Ez mint a Schumacher effektus, aki nemcsak a telemetria mérnöki tudására hagyatkozott, hanem ment egy kört és megbeszélte mit kellene még változtatni. Miért? Csak, mert szerinte az úgy jobb. A 95% feletti nem mérhető részben tudta mi hiányzik még.

  Az 1800 oldalas Handbook for Sound Engineers ezt úgy fogalmazza meg, hogy van objektív és szubjektív része a hallásunknak: (mivel mérnöki egyetemet sem végeztem, olvasgatok):
  Unlike other senses, it is surprising how limited our vocabulary is when talking about hearing.1 Especially in the audio industry, we do not often discriminate between subjective and objective quantities. For instance, the quantities of frequency, level, spectrum, etc. are all objective, in a sense that they can be mea- sured with a meter or an electronic device; whereas the concepts of pitch, loudness, timbre, etc. are subjective, and they are auditory perceptions in our heads. Psycho-acoustics investigates these subjective quantities (i.e., our perception of hearing), and their relationship with the objective quantities in acoustics. Psychoacoustics got its name from a field within psychology—i.e., recognition science—which deals with all kinds of human perceptions, and it is an interdisciplinary field of many areas, including psychology, acoustics, electronic engi- neering, physics, biology, physiology, computer science, etc.

  Nem tudom mérhető-e ha ugyanazon a frekvencián és hangerőn megszólal a hegedű, meg klarinét, akkor mitől más a hangja. Erre írja, hogy hangszín (pitch), ami szubjektív.

Új hozzászólás Aktív témák