Új hozzászólás Aktív témák

  • Foglalt név

    addikt

    Na szaladjunk neki mégegyszer. Szóval. Az idő. Nekem egyszer azt mondták az idő paraméter és nem koordináta. Ebben van is valami, hiszen:
    Vegyünk egy normál embert. Ő ''látja'' a múltat, hiszen megélte. De csak visszaemlékezni tud, így az idő számára valóban jelzés értékű. Kétszer járhat egyazon helyen, egyazon időben ritkábban.
    Vegyünk egy tudóst, aki feltalálja az időgépet. Visszamehet a múltba. Itt két lehetőség van:
    1. az idő egy dimenziós. Ekkor visszamegy, de semmi nem változik, mert eleve része volt az eseményfolyamnak. Ez azért jó, mert így pl. könnyen lehet dinoszauruszt nézni, nem áll fent annak a veszélye, hogy visszamegy az ükapjához és odaadja neki az időgépet, mert ha megtehetné, már megtörtént volna. Tehát utazhat annál régebbre is, mint ahol feltalálta az időgépet. Paradoxon azért marad, mert még mindig fent áll az, hogy dinó nézés közben meghal, ott marad az időgép, amit később saját maga talál meg, tehát nem is építi, ekkor ebben az eseménytérben az időgép létezése érdekes kérdéseket vet fel, de az vesse az első követ, aki megmondja, honnan van az univerzumot alkotó anyag.
    2. az idő többdimenziós. Na ez szokott előfordulni a sci-fikben, mikor valaki visszamegy és változtat. Ezzel létrehoz egy párhuzamos valóságot, bla-bla. A dolog érdekességét nem is ez adja, hanem a kvantumfizika. Ugyanis itt megemlítődik az a csöpp tény, hogy a világ igazán, annyira nem determinisztikus, csupán valószinűségek vannak. Ergo ha visszamész, akkor minden egyes alkalommal máshogy történnek a dolgok, tehát, ha nem egy dimenziós az idő, akkor ''végtelen''.
    Ezekután vehetjük a jóst. Ő látja a jövőt. Az eddigiek alapján, láthatja azt, hogy mi fog történni(1 dimenziós esetnél maradva) vagy láthat egy végtelen nagy eseményteret, amiben van olyan vonal, aminek nagyobb a valószínűsége. Az első sorsszerű esetben, feltételezve, hogy ideális jósról beszélünk, az fog történni, amit mondott, tehát végsősoron önbeteljesítő jóslatokat fog mondani(ezek az ilyen éppen azért halsz meg, mert elakarod kerülni dolgok). Másik esetben ''tévedhet'', ha jól jósolt, hiszen akkor elkerülhet egy eseménysorozat bekövetkezte.

    Aki halandó, szabadon válogathat, aki nem, az meg tudja mi az igazság :)
    Amit még érdemes figyelembe venni, hogy az idő egyenlő a változással. Ha valami megreked egy állapotban, akkor számára megáll az idő. Gondoljunk egy filmre, megnyomjuk a pause gombot és mindenki megmerevedik, számára nem tellik az idő, míg a nézőnek igen. Mi is történik ilyenkor? Más ''dimenzióban'' vagyunk, mint a filmbéli szereplők. Itt persze még csak átvitt értelemben. De nézünk csak meg valójában mi történik magasabb dimenziószámnál. Az emberek 3 dimenziót érzékelnek(úgyahogy) egy 4 dimenziós történést, csak akkor élnek meg változásként(vagy legalább egy részét), ha az metszi az ő dimenziójukat. Egy bagatel, de közérthető példán keresztül. Ha egy színtévesztő nézi a monitort, amin két számára megkülönböztethetetlen szín váltakozik, nem érzékel belőle semmit. Tehát az idő valóban relatív. A napok rövidülnek, hiszen lassul a föld forgása, ezt viszonylag kevesen érzékelik. Ellenben ha várakozunk, magunk is érezzük, hogy lassabban tellik az idő. Mi is történik ilyenkor? A tétlenség lehetőséget ad rá, hogy figyelmesebb legyünk a világra, olyan nüansznyi dolgok is megragadják a figyelmünket, amik felett máskor elsiklunk. Pusztán lassú az emberi elme. Meg van a határa az információknak, amit képes feldolgozni, ha sokat kap, több időre van szüksége, számára gyorsabban is tellik.
    Tehát az idő mindenkinek az, ami. Az idő egy szó, amit használhatunk arra, hogy elidőzzünk a régmúltban, hogy kiváncsi orrunkat a jövőbe fúrjuk vagy pusztán értelmet keressünk egy zavaros, kérdésekkel teli világban, de az igazság, hogy a bennünk születő kérdésekre magunkban kell keresni a választ. :)

Új hozzászólás Aktív témák