Új hozzászólás Aktív témák

  • becuszabi

    aktív tag

    válasz Taknyoshal #116 üzenetére

    1. Ehhez kell megtanulni és megérteni a kémiát. Felismerni, hogy az adott reakció milyen jellegű.
    A korábbi FeO+ Al példában például redukciós-oxidációs (vagy röviden redox) folyamatok zajlottak le.
    A ZnO + HCl esetén ilyen nem történik, tehát minden marad az eredeti oxidációs állapotában.
    ZnO + 2 HCl → ZnCl2 + H2O, ez egy úgynevezett sav-bázis reakció.
    2. Az, hogy két olyan elemből, aminek több oxidációs állapota is lehet, a végén milyen vegyület jön létre az sok mindentől függ. Mint sok más esetben itt is elő lehet szedni az elemek elektronegativitás értékeit. Ha a lehetséges vegyület alkotói között nagy a különbség, akkor szinte biztos, hogy a nekik megfelelő szélsőséges értéket fogják felvenni. Például a fémek, amelyek elég könnyen megszabadulnak az elektronjaiktól egy halogénnel nagy valószínűséggel olyan vegyületet alkotnak, amelyben a lehető legmagasabb oxidációs állapotban vannak jelen. Sokszor persze a körülményektől is függnek, hogy milyen vegyület jön létre ... pl, az átmeneti fémek között több variáció is lehet egy vegyület összetételére (lsd. a vas-oxid is egy ilyen).

    ...és, hogy honnan? Kb. 15 évig ezt tanultam, vegyész vagyok...és gyanítom, hogy Mackósajt személyében is egy kollégát köszönthetek :)

    "Aki szívből él, az élből szív"

Új hozzászólás Aktív témák