Aktív témák
-
Mirage
tag
Szép napot,
Itt vagyok hát újra! Őrület, máris megduplázódott a bejegyzéseim száma, az kell mondjam, hogy ez ám a haladás...
Hol is tartottunk? Ja igen, azt ígértem szót ejtek pár múltheti eseményről.
Hát nézzük csak, első körben talán kezdhetném ott, hogy mit ad isten, felvettek egyetemre, arra a képzésre amire szerettem volna bejutni.
Bevallom részemről elmaradt az ujjongás és a katartikus érzelem kavalkád, ami talán a többségnél ilyenkor mutatkozik. Az az igazság, hogy tisztában voltam vele, hogy úgyis bejutok hiszen azért ezt nem nehéz összevetni az előző ponthatárokat az általad elért pontokkal, és mivel nekem jóval több volt, mint a határ így inkább az lepett volna meg ha valahogy mégsem oda vesznek fel.
Így hát részemről a „győzelem” már rég elvolt könyvelve, és a gondolatvilágom már rég túllépett ezen. Ez is mondjuk egy jellem hibám azt hiszem, hogy hiába halmozom a sikert, legyen szó bármiről, nem igazán tudok megpihenni a jelenben és kiélvezni az eredményt, hanem azonnal tovább lépek fejben a következő feladatra, amit befektetett energiával és munkával „meghódíthatok”.
Megérkezett hát postai úton a levél is, amely tartalmaz minden teendőt és információt többek közt a beiratkozással, Neptunnal kapcsolatban. Mindez szép és jó, ezekkel nincs is bajom, szép sorjában lerendezek mindent.
Amin kicsit megakadtam, az a gólyatábor meghívó. Szinte mindenki kivétel nélkül azt mondja, hogy ez a legtutibb buli a világon és ha kihagyod, száz százalék, hogy nem lesznek barátaid az egyetemen.
Nem tartom magam olyan embernek, aki azért csinál dolgokat, hogy a mások által felállított prekoncepcióknak megfeleljen, de ez nem jelenti azt, hogy ne adnék a más véleményre.
Való igaz, kicsit megingatott ez a dolog, hiszen mi van, ha mégis totál igazuk van?
Szóval vissza a gólyatáborhoz, őszintén? Nem szeretnék elmenni.
Hogy miért? Úgy érzem, hogy a programok közti balansz olyan irányba tolódik el főleg, ami nem egészen nekem való, ezernyi dolog van, amit szívesen csinálnék, de sajnos a bulizás pont nincs rajta a listán, ahhoz meg azért drága a belépő, hogy ott hagyjam az első nap, és itt most nem csak arról van szó, hogy úristen, milyen introvertált vagyok, hanem ténylegesen nem bírja a fülem se a fejem a nagyon hangos dolgokat, vagy hát jelen esetben a zenét.
Elismerem azt is, hogy van bennem azért egy kis (hogy egészséges mértékű-e azt nem tudom) szorongás az új közösségbe csöppenés gondolatától, de gyanítom, hogy mint mindig, majd organikusan megoldódik magától a dolog.
Eddig nem említettem, de egyébként többé-kevésbé rendszeresen olvasok tarot, de még azért jócskán kezdő vagyok. Majd egyszer talán kifejtem az ilyen, pop kultúra által okkultnak titulált dolgokkal kapcsolatos véleményem, elsőre legyen elég annyi, hogy ne nézzetek őrültnek, a mágikus hókuszpókuszban én sem hiszek, viszont maguk a kártyák és az általuk elmesét út alapvetően úgy van felépítve, hogy ha azt értelmezi az ember a saját vonatkozásában akkor azért általában valami releváns útmutatást kaphat, röviden tehát amolyan irányított introspekcióként tekintek rá.
Hogy később is visszatudjak tekinteni az olvasásaimra, dokumentálni fogom őket, legalábbis amik olyanok, amiket megoszthatok.
Az egy kártya egy nap stílusú húzást szoktam csinálni szinte minden nap („Mire kell koncentrálnom ma?” kérdéssel), amolyan gyakorlás kép, de összetettebb dolgokat is szoktam kérdezni más kirakási minták segítségével.
A mai napra az Eight of Pentacles jutott, hát ez mit is jelenthet?
Mit ad isten, pár napja a matekingen futó akció keretein belül megvettem pár tantárgyat, egyrészt azért, hogy valamivel elüssem az időt (imádok matekozni), másrészt pedig ténylegesen szeretnék egy kicsit felkészülni előre is az tantárgyakra, amúgy is lesz szintfelmérő és nem szeretnék már azonnal elvérezni rajta.
Gimiben nem emelt matekra jártam, így lehet nekem kimaradtak dolgok, amik egyébként már alapelvárások lennének, ezeket mindenképp pótolnám még most, hisz ráérek.
Ennek a kontextusnak a fényében a kártya üzenete egészen találó, hiszen arra hívja fel figyelmet, hogy ideje még a képességeimen csiszolni, és hogy a befektetett energia bizony megfog térülni, metodikusan dolgozni a hosszútávú céljaink felé sosem elvesztegetett idő, nem szabad feladni, megállapodni.
Ez összecseng az én alapvető világnézetemmel is (avagy, hogy a kemény munka mindig kifizetődik), így hát eléggé megérintett ez az üzenet, abból a szempontból, hogy az előre tanulással kapcsolatos ötletemben megerősített, hogy érdemes csinálni.
Úgyhogy ma bele is fogok vágni.
A gólyatáborral kapcsolatban is kérdeztem, és habár most nem fejtem ki hosszabban, olyan választ kaptam aminek hála azt hiszem nem kell aggódnom hogy kihagyom, lesz még lehetőségem ismerkedni az után is, és én magam is ezen a véleményem voltam, vagyok.
Úgyhogy a mai program egy kis tanulás lesz, plusz, most fut a summer sale úgyhogy megvettem a Civ 6-ot is, sajna nincs natív PS5 verzió így a visszafele kompatibilitással fog futni, remélhetőleg jól. Utoljára nagyon rég játszottam ezzel a szériával, talán a negyedik résszel számítógépen.
Egy kicsit eljátszogatok ezzel az újabb résszel is majd estefele, de majd csak miután végeztem az edzéssel. Szerencsére ma enyhébb idő van, így talán nem fogok egy vödörnyit izzadni közben.
Ui.: Ezt az egészet még kora reggel írtam, de elfelejtettem posztolni mielőtt elugrottam itthonról, így most pótlom. Kicsit furán jött így ki a lépés, de ez van, mea culpa.
