Harry Potter is megirigyelné

A Ziggurat még 2014-ben egy félelmetesen ügyes retro bombának minősült, ami a ’90-es évekből hozott az aggastyán játékosok számára egy fergetegesen élvezetes, varázslós lövöldét. Úgy, ahogy tették ezt majd 20 éve az id Software DOOM motorjának (id Tech 1) alapjait felhasználva a Raven Software ügyes kezű kódmesterei. A Heretic és Hexen mintájára a Milkstone Studios ismét felcsapta a varázskönyveket és a gyilkos pálcákat olyan forróra fűtötte, hogy csak a legelvetemültebb kockák lesznek képesek kipucolni a Ziggurat templomának szintjeit.

A rosszminőségű vegyszerek és műtrágyák okán lázongó veteményes. [+]

Maradjunk még a retro ízvilágnál és kóstolgassuk kicsit a Zigguratot, elvégre az első percektől kezdve azt fogjuk tapasztalni, hogy nem bánik hímes tojásként a játékossal. Hosszan taglalt, zöldfülűnek néző oktatómód helyett, egy az első pár másodpercben felvillanó irányítással elintézik a felkészítést és in medias res indul a móka. Varázspálcánkkal már szórjuk is a lövedékeket a ránk rontó elvetemült misztikus lényekre (agresszív répák, boszorkányok, démoni koponyák, kardos csontvázak), ahogy derítjük fel a szobákat és küzdjük le az akadályokat. Nem vicceltek a fejlesztők mikor klasszikus hangulatot próbáltak teremteni, ugyanis egy ilyen kegyetlen roguelike dungeon crawlerhöz bikatökű játékosok kellenek. Ha elhaláloznánk a templom egyik szintjén, akkor az egyet jelent a totális újrakezdéssel. Itt nincs checkpoint vagy mentési lehetőség.

A szintvégi főellenfél mellett számos csatlóssal is el kell bánnunk. [+]

A történet ismertetése kapcsán nem kell karaktereket pazarolnom, elvégre semmilyen komolyabb mögöttes tartalomra nem kell számítani, mindössze ki kell pucolni a lépcsős templom öt egyre nehezedő szintjét, megszerezve a továbbvezető portálok kulcsát és lenyomni az adott pálya főellenfelét. Ahogy egyre több órát töltünk el a Ziggurat világában a gyakori elhalálozás révén fokozatosan újabb mágusok vállnak elérhetővé, ami legalább annyira hasznos az unalomba fulladó játékmenet elleni harcban, mint a procedurálisan generált pályák. Természetesen véges elemekből építkezik a rendszer, így elég hamar találkozni fogunk ismerős elemekkel, korábban már látott kombinációkkal.

Még a répákat is megvesszőzhetjük

A termek kipucolása sokszor kemény feladat, azonban a játékmenet nem csak agyatlan mészárlásról szól. A tabletkontroller bosszantó vezérelhetőséget biztosító ténye még tovább növeli a feszültséget és az idegbajt, amin a platform részek sem javítanak. Ha egy nagyobb teremben nem az ellenfelek hordáját kell felszámolnunk, akkor különböző csapdákat kell kijátszanunk és az ügyességünk révén továbbjutni. Az apró platformokra történő precíz ugrások bosszantóbbak, mint egy tucat vérünkre szomjazó gombacsorda megfékezése.

Tűzlabdát a mutáns csirkének. [+]

A Ziggurat kegyetlen halálrendszerét a játékmenet jól belőtt fejlődési rendszere igyekszik ellensúlyozni. A fokozatosan, de kisléptékkel mindig megújuló játék képes magával ragadni a fantasy-re fogékony játékosokat. A lehető legnagyobb hatásfokkal kell fejlődnünk, ha a későbbi szinteken is labdába akarunk rúgni. Emellett természetesen a rendelkezésünkre álló fegyvereket megint csak maximális hatásfokkal kell tudnunk alkalmazni, elkerülve a támadásokat, jól beosztva a manánkat. A tapasztalati kristályokat időben szedjük össze, szintlépéseknél pedig alaposan fontoljuk meg, hogy melyik lehetőségből választva fejlődünk tovább, de PERK kártyákra a labirintusokban is bukkanhatunk. Minden újrakezdés más kombinációkat rejt, más fegyvereket gyűjthetünk be. Az alap varázspálcánk mellé mágikus tűzfegyvereket (Magma Rifle), gyilkos varázslatokat (Frozen Soul), misztikus botokat (Eye of Twilight) vagy robbanó gránátokat (Fireweaver Bomb, Porcupine Bomb) szerezhetünk.

A boszorkányok szeretnek a mágikus golyókkal játszani. [+]

Sajnálatos, hogy a Wii U verzió technikailag egyszerűen elvérzik. Nem lassan, kis sebből, mint egy véralvadási problémával küzdő szerencsétlen, hanem fél perc alatt kivérzik, mint egy nyakon szúrt sertés. A problémák már az indítást követően szemet szúrnak a hosszas töltőképernyő bámulása során, ráadásul ezzel nem értünk a kivetnivalók listájának a végére. Az egész játék alatt töltögetés, akadozás nehezíti az amúgy pörgős, akciótól duzzadó harcokat, ami nem csak bosszantó, de egyenesen megsemmisíti a játékélményt. A komoly akadásokat biztos, hogy nem a látványos effektek és nagyfelbontású textúrák okozzák, elvégre grafikailag erősen középkategóriás alkotás a Ziggurat, ezen pedig csak módjával korrigál a design (jópofa ellenfelek). A hanghatások utómunkálatai elbírtak volna még egy kis polírozást, a zenei dallamok azonban már majdnem az egészen kellemes kategóriába sorolhatók. Egy biztos, csak a bosszantó akadozások miatt nem merjük tiszta szívből ajánlani az egyébként hiánypótló alkotást.

A Ziggurat 2014 október 23-étől érhető el PC-re, 2015 március 20-ától Xbox One-ra, 2016 április 22-étől PlayStation 4-re és most 2016 június 30-ától már Nintendo Wii U-ra is.

Pro:

• Beszippantó elsőszemélyű mágusos lövölde;
• egyszerű, de használható fejlődési rendszer;
• a kihívás mértékére nem panaszkodhatunk;
• jópofa fegyverek és ellenfelek.

Kontra:

• Rövid és hamar válik önismétlővé;
• néhány óra elteltével képtelen megújulni.

65

Rage23