WWE 2K17 teszt (Xbox One)

Egy év után ismét visszatérünk a ringbe (és persze azon kívülre is) a 2K-nek köszönhetően, több helyen érezni az apróbb finomításokat.

Dolgok, amiket nem kedvelünk a WWE 2K17-ben

Az évente frissülő sportjátékok közül egyáltalán nem a WWE a legnépszerűbb, ahogy a pankráció összességében sem hatja meg túlságosan az átlagos európai embert, és bár sokan nagyon szkeptikusan állnak a komplett jelenséghez, a látványos küzdelem rajongói tábora megérdemel egy igazán jó játékot, és előrebocsátjuk, hogy idén sikerült egy fokkal közelebb vinni a tökéletességhez a szinte minden platformra megjelenő programot. A 2K17 a negyedik ilyen játék a THQ csődje és az ebből eredő névváltoztatás után, viszont alapjaiban nagyon sok éve változatlan a program, így az sem fog eget rengető változásokkal szembesülni, aki több év kihagyás után vállalja be a legújabb részt.

Aki most ismerkedik a pankráció világával, és sokat nem tud róla, azt előre el kell keserítenem: túl sok érdemi információt nem fog tőle kapni a játék által, itt senki nem fogja megmutatni, hogy milyen taktikával kell küzdenünk, mikor kell blokkolnunk a támadásokat, és mik a leghatásosabb (és főleg leglátványosabb) mozdulatok, kreálunk magunknak egy szimpatikus figurát, bemegyünk a küzdőtérre, és úgy elvernek minket, mint a rongyot, hogy klasszikust idézzek. Aztán ez megtörténik újra és újra, majd szép lassan ez megfordul, nálam már nem is telt olyan sok időbe, köszönhetően a tavalyi gyakorlásnak, és nyilván egy FIFA sem magyarázza el, hogy mi számít szabálytalanságnak és melyik kapuba kell rúgni a labdát, a pankráció műfaja ennyire azért nem magától értetődő itthon.

A közönséget már nem csak harccal, hanem a szövegünkkel is hergelnünk kell
A közönséget már nem csak harccal, hanem a szövegünkkel (tátogásunkkal) is hergelnünk kell [+]

Aki történet-orientált játékmódokra vágyik, annak sem fog a kedvencévé válni a legfrissebb WWE: kimaradt a Showcase mód, a hagyományos karrier pedig ilyen szempontból egy kegyelemkettesért sem indul túl nagy esélyekkel, jó ötlet, hogy a bunyó előtti párbeszédünket magunknak kell rögtönöznünk a másikkal szemben, így már az első harcmozdulat előtt nyerésre állhatunk, de ezen kívül csak monoton animációk, hatásvadász átvezető videók és üres harcok kerülnek középpontba, még egy rendes kommentátori rendszer sem próbálja élénkíteni a fordulatos sztorikra számító játékosok érdeklődését.

Az átvezető videók nem rosszak, de sok helyen kitalálhattak volna jobb megoldást is
Az átvezető videók nem rosszak, de sok helyen kitalálhattak volna jobb megoldást is [+]

A legfájdalmasabb hiba szintén a körítéshez kapcsolódik: rengeteg szinkronhang maradt ki. Hirtelen egy kiforratlan bétában éreztem magam, amikor a felirat olvasható volt, de a karakterek csak tátognak a mikrofonba. Persze, amikor épp a Paranoid szól a Black Sabbath jóvoltából, akkor nekem sem hiányzik az üres fecsegés, de egy idő után a kiváló zenék is ismétlődnek, és marad a kérdés, hogy a bemutatóval kellett-e ennyire sietni, vagy csak a szinkronszínészek nyaraltak épp együtt, mikor a hangokat vehették volna fel a stúdióban. Ehelyett izgulhatunk azon, hogy a közönségnek megfelelő mondatot válasszuk ki a négy közül néhány másodperc leforgása alatt, és akkor talán a pólóeladásokból könnyebben gazdálkodhatunk.

Dolgok, amiket nagyon kedvelünk a WWE 2K17-ben

Ezek a tények eddig nem vetnek túl jó fényt a játékra, viszont ami sokakat kárpótolni fog, az maga a harcrendszer: amit nem tettek hozzá a körítéshez munkaórában, azt odatették a lényegnél. Maradt a hagyományos felállás, tehát aki gyorsabban elindít egy támadást, az jó helyzetben van, a partnere vagy tud azonnal kontrázni, vagy már csattan is a földön. Napóleon is megmondta, hogy a legjobb védekezés a támadás, blokkolásokra a WWE-nél sem kell időt pazarolnunk. Éppen ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy mikor viszünk be egy komolyabb kombót, válogatni szerencsére bőven tudunk miből, viszont amíg az ellenfél elemében van, addig inkább az egyszerűbb megoldások válhatnak sikeressé, többre nem lesz időnk. A sikeres visszatámadást próbálja jelezni egy néhány századmásodpercig felvillanó ikon a képernyőn, de ehhez rendkívül gyorsnak kell lenni, általában célravezetőbb, ha a másik játékost nézzük, a mozgásból hamarabb kitalálhatjuk a következményeket.

Amíg online ellenfélre várunk, gyakorolhatunk egyet tét nélkül
Amíg online ellenfélre várunk, gyakorolhatunk egyet tét nélkül [+]

Pozitív változás érte a kettőnél több szereplős harcokat is, tavaly itt még sokszor uralkodott káosz a ringen belül, mostanra azonban ezek könnyedén megoldódtak, és a legfontosabb események gyakran nem is bent, hanem a hivatalos játéktéren kívül zajlanak, nem is beszélve az öltözős és a folyosós bunyókról, ami jó ideje része ennek a különleges színjátéknak. A minijátékok pedig sokkal izgalmasabbak a ringben, ha többen vannak benn, nehéz megunni azt a jelenetet, mikor két behemót küzd egy létra tetején, a legkisebb játékos pedig egyszerűen kiüti a lábuk alól a talajt, de az sem rossz, mikor Bud Spencer-stílusban rátesszük a kukát az ellenfél fejére, és úgy osztunk ki néhány olyan öklöst, amit biztosan nem tesz majd zsebre a delikvens.

A One on One meccsek eddig is jók voltak, most sem lettek rosszabbak
A One on One meccsek eddig is jók voltak, most sem lettek rosszabbak [+]

A harcokba pedig egyszerűen bele lehet feledkezni, és ettől lesz a WWE 2K17 egy remek pankrációs játék azoknak, akik nem számítanak arra, hogy egy történetalapú játékot kapnak, egyszerűen csak öregíteni akarnak a kontrolleren néhány évet, és levezetni a napközben felgyülemlett feszültséget. Ha nem nézünk nagyon alaposan körül, akkor még a grafikával sem lesz bajunk, a remek karaktertervező segítségével a legapróbb részletekig tervezhetjük meg az emberszabású, vagy időnként már-már szörnyre hasonlító harcosunkat, és hasonlóan jól kidolgozott karakterekkel fogunk végig találkozni, a legtöbb aréna pedig rendkívül pofás, viszont a monoton nézősereg, a közepes minőségben összerakott termek és tárgyak nem teszik igazán kiemelkedővé a megjelenést. Az aktuális konzolgenerációt használók biztosan nem keresik majd az állukat a padlón. Az online játékmódok semmit nem változtak, eddig sem volt rossz, hogy a netes meccseken túl akár privát mérkőzéseket is létrehozhatunk, előbbi esetén értelemszerűen csak akkor mehetünk tovább, ha megnyertünk egy meccset, az ellenfelekre várakozást pedig gyakorlással tölthetjük el.

Mindig kiderül, hogy ki a jobb, nem csak a ringben, hanem azon kívül is!
Mindig kiderül, hogy ki a jobb, nem csak a ringben, hanem azon kívül is! [+]

A WWE 2K17 a maga kategóriában egy nagyon jól sikerült program, ám azt látni kell, hogy nem célja megkedveltetni a játékossal a pankráció műfaját, inkább a fanatikusok nagyon fogják élvezni. A megvalósításon bőven lenne még mit csiszolni, sokkal több szinkronhang, érdekesebb sztori és még jobb grafika biztosan feldobná a játékot, de hogy ez végeredményben több vásárlót eredményezne, az egyáltalán nem biztos. Remek újítások kerültek bele, a háttérben zajló küzdelmek jót tettek a hangulatnak, a harcosokat beszéltetni pedig alapvetően jó ötlet, viszont jelenlegi formájában sok helyen szorul még javításra a megvalósítás. Fanatikusoknak, több évet kihagyóknak mindenképpen megérhet egy próbát, de harcos műfajban egyébiránt akármelyik platformon lehetne sokkal könnyebben emészthető, szórakoztatóbb alkotásokat napestig sorolni.

Pro:

  • Szinte minden benne van, amiért a pankráció megrendezett harcait lehet szeretni;
  • még tovább fejlődött a karakterszerkesztő;
  • rendkívül látványos elemek tarkítják a játékmenetet.

Kontra:

  • Grafikailag még mindig rengeteg hiányossága van;
  • a szinkronhangok erőteljes hiánya megbocsáthatatlan;
  • hova tűnt a remek Showcase mód?

75

A WWE 2K17 egyszerre jelent meg Xbox One-ra, PlayStation 4-re, Xbox 360-ra, PlayStation 3-ra és PC-re!

szentkuti11

Azóta történt

Előzmények

  • WWE 2K16 teszt

    PlayStation 4-en próbáltuk ki a 2K legújabb pankrációs játékát, a műfaj kedvelőinek kötelező darab ez az elképesztő amerikai show, sok szimpatikus vonásával találkoztunk, de sajnos bőven vannak hibái is.