Bevezető, történet

Annak idején még arról volt szó, hogy a Supermassive Games által fejlesztett, és a Sony Computer Entertaintment által kiadásra kerülő Until Dawn először PlayStation 3-ra fog megjelenni, méghozzá továbbgondolt Move támogatással, de 2014 augusztusában úgy döntöttek a japánok, hogy inkább már csak az új generációs konzolra, a PlayStation 4-re teszik elérhetővé a fejlesztést. A produktumot egyébként nagyon sokan irigylik, hiszen tényleg csak a Sony konzolján lehet játszani, ez is egy olyan exkluzív termék, ami esetleg elvehet néhány vásárlót a Microsofttól, persze azért vannak olyan esetek is, amikor pont fordítva zajlik minden, megy itt a focizás a két nagy konzolgyártó között.

Az Until Dawn igazi vonzereje az, hogy többszörösen végigjátszható, és igazából egy interaktív horrorjátéknak is nevezhető, mivel végre nem csak ülünk a tévé előtt, nézzük a filmeket és fogjuk a fejünket a karakterek logikusnak semmiképpen sem nevezhető döntéseit figyelve, hanem bizony mi magunknak kell átgondolni azt, hogy mi a helyes út, mik azok a dolgok, amikre igazán odafigyelünk. Ez egyébként valami elképesztő jó dolog, az idősebbek még emlékezhetnek azokra a kalandkönyvekre, amikor több válaszból lehetett egyet helyesnek ítélni, és e szerint kellett a könyv meghatározott részére lapozni. A játék pont emiatt annyira érdekes, a fejlesztők kiválóan fogták meg a témát, és volt erejük arra, hogy sok minden másra odafigyeljenek.

Ilyen a főmenü [+]

A történet egyébként egy jó horrorfilmre hajaz, hiszen az elején még tíz (sajnos spoilerek nélkül nehéz a játékról írni), a későbbiekben nyolc fiatalról szól, akik a tél közepén a szokásos kis kiruccanásukat, szórakozással eltöltött napjaikat élik a Blackwood Pinesban található igen méretes vityillóban. Az egyik nagy attrakció az, hogy ezeket a szereplőket élő emberekről mintázták, így például Samet a Hősökből jól ismert, rendkívül csinos Hayden Panettiere, Mike-ot a S.H.I.E.L.D. sztárja, Brett Patrick Dalton, Jessicát pedig a Tíz dolog amit utálok benned Biancája, Meaghan Jette Martin játssza. Az első napba csöppenve néhányan éppen Hannah-n viccelődnek, akit romantikus szálak fűznek Mike-hoz, ám a sorozatos megpróbáltatásokat és hecceléseket Hannah nem veszi túl jó néven, és kirohan a zord erdőbe, hogy hogy nem egész messze sikerül neki eljutnia. Kizárólag testvére, Beth szalad utána. Az események pedig csak ezután kezdődnek, ami az egész játékra kihatást gyakorol, innentől fogja pörög fel minden úgy, hogy nem lehet felkelni a képernyők elől.

Hátborzongató környezet, ijesztő neszek

Az egész játék egy felvonóval elérhető, hegy tetején lévő házban és annak környezetében zajlik. A továbbfejlesztett Killzone Shadow Fall motornak köszönhetően minden részletnek megvan a helye, elképesztően látványos lett az a világ, amibe a játékos belecsöppen. Jó, nyilván a karaktereken látszik, hogy nem egy filmet nézünk, de sikerült annyira valósághűen lemodellezni az arcokat és a mozgásokat, hogy igazából tényleg csak dicsérni lehet a játékon dolgozók kezeinek munkáját. És nem csak az Until Dawn szereplői kaptak kiemelt figyelmet, hanem minden egyéb dolog, kezdve a fáktól a háttérben lévő hegyeken át a hópelyhekig. Sietni mondjuk nem lehet, futni is csak akkor futnak a szereplők, ha valamilyen átvezető részhez érkezünk, pedig azért néha az ember gyorsabban keresné azokat a tárgyakat, amikre szükség lehet. A külső nézet adott, a kameraállások viszont változnak, így könnyebb pásztázni a körülöttünk lévő dolgokat.

Magával ragadó világ és grafika [+]

Már egyébként előre lehetett sejteni, hogy valami egészen jót alkottak a cégnél, hiszen elég kecsegtető pontszámokat kapott a kritikusoktól a játék. Pont azért kellet minden részletre ügyelni, mert sokszor éppen a hóban találunk olyan totemeket, amik a lehetséges jövőt jósolják meg nekünk, és ezek azért valahogy észre kell venni (egy apró fényforrás jelöli az ilyen és más objektumokat). Nem muszáj egyébként ennek megfelelően cselekedni, hanem a jövőkép csak egy lehetséges irány, jól mutatja, hogy egy esetleges rossz döntés esetén milyen végeredményre számíthatunk. A grafika mindenesetre tényleg magával ragadó, a lámpák fényei, a megcsillanások, a hóba taposott lábnyomok mind-mind egyedi és látványos elemek.

A karaktereket a valóságosnak megfelelően modellezték le [+]

Külön kiemelendők a játék hangjai. A horror filmeknek megfelelően nem csupán a zene tud lázba hozni, hanem az oldalról és egyéb más irányból jövő szélsuhogás, a kis mókusok által keltek neszek, vagy éppen egy felrepülő varjúraj. Mindenképpen csak úgy ajánlott játszani az Until Dawnnal, hogy fülhallgatót dugunk a fülünkbe, vagy felhangosítjuk a tévét, esetleg a házimozit. Ami még durvább, és bevallom egyszer-kétszer majdnem összecsináltam magam, az a tipikus ijesztgetős jelenetek. A karakterek is heccelik egymást, de a semmiből előtörő dobbanások, sikítások csontig hatolóan képesek megremegtetni az embert. Szép munka, tényleg, én nem éreztem soknak, akkor horror a horror, ha végig rémült vagyok.

Kényszerű döntések, jó irányíthatóság

A játék egész filozófiája a döntéskényszerben keresendő, vagyis hogy mindig a saját belátásunk szerint kell továbbvinni a játékot. Nagyon sok az átvezető rész, amikor a szereplők egymás között beszélgetnek az elmúlt év történéseiről, párkapcsolatairól, hiszen a házi nyúlra nem lövünk az itt egyáltalán nem ismert kifejezés. Fontos kiemelni, hogy aki nem tud angolul (esetleg valamilyen más külföldi nyelvet), annak nem lesz szerethető ez az exkluzív tartalom, mert minden egyes mondatnak és szónak jelentősége van. Valamennyi karakter kapcsolatba hozható a másikkal, amit egyébként a menüben tanulmányozhatunk is. Ki kivel ápol barátságot, ki a bátor, a gyáva, az érdeklődő. Ezeket meg kell figyelni, mert ha egyszer valakit cserben hagyunk, akkor az egy későbbi szituációban nagyon visszaüthet.

Vajon mi a helyes döntés? [+]

Néha mondjuk érezhetjük, hogy sok már a dumából, de jobban csak akkor zavar, ha nem élünk együtt a játékkal, vagy már nem először esünk neki a sztorinak. Mindig van legalább két lehetőségünk, amelyik kiválasztásához a jobb joystickot kell a megfelelő irányba húznunk. Vár azért egy kicsit a gép, hátha meggondoljunk magunkat, de ha már döntöttünk, nincs visszaút, vállaljuk a következményeket. Az irányíthatósággal egyáltalán nincs probléma, könnyű megtanulni a gombokat, sőt, a fejlesztők kihasználták az érintőpad adta lehetőségeket is, és olyan elemeket építettek be, hogy ujjcsúsztatással lehet az okostelefon képernyőjét feloldani (csak 2015-ben vagyunk), a gyufát meggyújtani, vagy éppen a könyvben a következő oldalra ugrani. Van még egy kedvencem, amikor a játék az irányító érzékelőit használja. Ilyen pillanatokban mozdulni sem szabad, mert ahogy egy kicsit is megbillentjük a kontrollert, bekövetkezik a tragédia.

Nem nehéz irányítani [+]

Az eleje egyébként nem túl izgalmas a játéknak, bár ez teljesen érthető, mivel meg kell értetni, hogy miért is van mindenki egy helyen, és amit már írtam, hogy ki milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Minden epizód elején, amiből egyébként tizenegy van (ebből az első a bevezető/prológus), kapunk egy kis áttekintést, amiben összefoglalásra kerülnek a legfontosabb lépések (amit ugye mi alakítottunk). Nyilván itt már lehet újrázni, vagyis egy-egy fejezetet újra lehet indítani, ám ilyenkor a későbbi választások sem maradnak meg. A jóslatokra érdemes figyelni, többször megnézni a felbukkanó videókat, hátha elcsípünk olyan információkat, amik segítenek a jó végkifejletben (persze van, amikor nincs pozitív vagy negatív eset).

Számos újrajátszás, színészi játék, összegzés

Az Until Dawn megmutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek mind a PlayStation 4-ben, mind pedig a horror játékokban. A fejlesztők kitettek magukért, összehoztak egy olyan szoftvert, amire megérheti sok ezer forintot áldozni. Az első és legfontosabb érv a játék mellett, hogy a kismillió döntés miatt megannyi végkifejlet lehet, így a képernyők elé ülő játékosoknak nem csak gondolkodni kell minden szituációban, hanem elkezdhetik egyféleképpen felépíteni a cselekményeket, majd ha már vége mindennek, akkor ugyanazzal a hévvel vissza lehet ülni a fotelbe, és egy másik utat bejárva megnézni, hogy kit lehetne még megmenteni, vagy éppen elveszíteni.

A szereplők egyik része [+]

A színészi játékok ráadásul magával ragadóak, mindenki egyedi, mindenki pont olyan hangsúllyal mondja a dolgokat, hogy teljességgel hihető legyen. Persze hozzá kell tenni, hogy maga a történet azért nem egy most feltalált spanyolviasz, a világtörténelemben elég sok horror film látott már napvilágot, amiből a fejlesztők rendesen mertek is ötleteket venni, de szerencsére ez nem a játék visszásságának tekinthető, hanem éppen ez az egyik erénye. Kellenek ezek, hogy igazi filmszerű élményben lehessen része mindenkinek, aki a sztoriba belevág.

És elér mindenkit a végzet... [+]

Hogy aztán tényleg hányszor van majd kedve egyeseknek végigzongorázni mindent, mert azért egy idő után meg lehet unni a hosszú átvezetéseket, az nagyszerű kérdés, mindenesetre elsőre és másodjára még ugyanolyan lelkesedéssel lehet megragadni a kontrollert. Az eleje és a vége mindenesetre aligha hiszem, hogy sokat változna, de az már eleve jó érzés, ha valakit több epizódon keresztül meg tudunk menteni, más tárgyakat észrevenni vele, holott előtte már például a negyedik részben elbúcsúzhattunk tőle. Lényeg a lényeg, az Until Dawnt én az elején egy kicsit kétkedve fogadtam, nem tettem volna sok pénzt arra, hogy leköt majd hosszú időn keresztül a játék. Ennek ellenére pozitív értelemben maximálisan csalódtam, hiszen már az első "jaj gyerünk már", vagy "juj most mit válasszak" érzés után csak még inkább belemerültem a történetbe, és ami azért rám nem annyira jellemző, képes voltam több órát eltölteni a játékkal, pont azért, hogy megtudjam, mi múlik rajtam, illetve az is tetszett, hogy végre nem csak nézem, hanem kicsit létre is hozom a horrort.

Pro:

• Gyönyörű, részletes grafika;
• jól kidolgozott történet;
• sok ijesztő jelenet, igazi horror játék;
• stresszes döntések;
• kiváló hanghatások, jó irányíthatóság;
• újrajátszás lehetősége.

Kontra:

• Néha lehetne gyorsabban mozogni;
• kicsit sok az átvehető jelenet;
• csak PS4-re elérhető.

Értékelés: 90

A játékot PlayStation 4-en teszteltük.

Legendd