Unreal Tournament III - teszt

Page 1

Manapság ha valaki multiplayer-centrikus játék fejlesztésére adja a fejét, akkor leginkább két lehetőség közül választhat: vagy megpróbál valami egészen újszerűvel előrukkolni, és reménykedik, hogy sikerül egy nagyobb adag játékos fejét elcsavarnia, vagy pedig előkotorja valamelyik jól bevált receptet, és olyan jól készíti el azt, mint még soha senki. A középút általában nem igen jellemző, de legalábbis nem túl kifizetődő: az online élmények hónapokra, sőt, gyakran évekre szólnak, így az ember általában nem igen engedheti meg magának, hogy ne a csúcsminőséget képviselő palettából válassza ki a neki tetszőt - na meg persze mindig kellemesebb érzés milliók között jónak lenni, mint egy pár tízezres közösségben. Éppen ezért nem meglepő, hogy a fejlesztők az esetek többségében végül az utóbbi, biztosabb opció mellett kötnek ki: az Epic Games sem a világ innovációját kívánta bemutatni az Unreal Tournament III-mal, de szerencsére ez nem is az a franchise, amely ordítana a gyökeres változtatások után.


A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!