MÁSODIK OLDAL

Ezek a történetek nyilván kell, hogy valami körítést kapjanak, ha már a verekedés mellett ennyire a középpontban állnak, és véleményem szerint ezen a területen gyenge a TNA. A szervezet az esetek többségében fix helyszínen, a saját orlandói csarnokában tartja rendezvényeit. Ez kicsi, rosszul megvilágított, a versenytárshoz képest gyengébb pirotechnikával és hangosítással rendelkezik - nagyon illúzióromboló összehasonlítani egy harminc ezres tömött stadionnal. Hiába a kizárólag őrjöngő fanatikusokból álló csodás közönség és a családias összhatás, az egész gagyi hangulatot áraszt. Néha összejön még így is egy-két jobb sztori, de sajnos nem ez a jellemző, az ember inkább azért nézi a szervezet adásait, mert nagyon jók a pankrátorok, de a meccsek szüneteiben inkább kínosan átkapcsol. A legnagyobb előnye egyben a hátránya is: annyira underground, hogy képtelen nagyobb közönséget meghódítani. De próbálkoznak rendületlenül, erre mi sem jobb példa, mint hogy alternatív kommunikációs eszközként most éppen a videojátékokhoz nyúltak, és láthatólag komolyan is vették a dolgot, legalábbis erről tanúskodik a több éves fejlesztési idő, a licenszelt Unreal engine, valamint a való életbeli szereplők fokozott szerepeltetése, gyakorlatilag ugyanis mindenki benne van a játékban, aki a szervezetnek jelent valamit (kivéve a hölgyeket, de rájuk külön is ki fogunk térni).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!