Bevezetés, előzmény, nyeremény

Amikor a Prey című játék megjelent , volt benne egy olyan újdonság, amit egészen addig a pontig egy játékban sem láttunk. Aktív portálokat mutatott be a játék, amik egyfajta kapukként működtek A pontból B pontba, és a csillagkapu féle kékes flötyi kinézet helyett át is láthattunk rajta. Nem sokkal később a Valve előállt az Orange Boxon belül egy logikai játékkal, amit egyszerűen csak Portal címen kereszteltek el. Adott egy GLaDOS nevű mesterséges intelligencia, akibe elfelejtették betáplálni a robotika alapszabályait, viszont elsődleges célnak csak egy dolgot adtak, hogy tudományos teszteket hajtson végre.

Aki nem játszott az első résszel, az most menjen fel a YouTube-ra, és hallgassa meg ötször egymás után a mizut. Amíg ők épp bűnhődnek, egy rövid áttekintés. Főhősünk felébred egy tesztlaborban, ahol a mesterséges intelligencia folyamatos felügyelete mellett csak egy dolgot kell tennünk. A bejárati ajtótól a kijárati ajtóig eljutni. A játék legkiemelkedőbb érdeme, élménye az volt, hogy csak egy portálfegyver állt rendelkezésünkre, és bár nem lehetett fejlövéseket osztogatni, mégis sokkal szórakoztatóbb volt, mint a legtöbb FPS. Miután az utolsó tesztlaborral is végeztünk a mesterséges intelligencia egyértelművé tette, hogy sorsunk beteljesedett, és nincs már miért élnünk. Ha megmenekültünk a biztos halált jelentő teremből, elindultunk menekülni a komplexumból, de az egyetlen út a mesterséges intelligencia termén keresztül lett volna. Innen pedig gondolom egyértelmű a végkimenetel.

A második rész hasonlóan kezdődik, mint az első, felébredünk egy szobában, olyan szájszaggal, mint csipkerózsika, a csókja után. Egy mesterséges intelligencia ébreszt minket, azzal, hogy hoppá, elfelejtettelek felkelteni. A koncepció hasonló, jussunk ki élve a mára már romos komplexumból, nem tudva mennyi idő telt el, és mi történt, amíg aludtunk. Kiutunk alatt pedig hasonló az út, ismételten GLaDOS-t keresztezve kell kijutni. Elsőre úgy tűnik, hogy a dramaturgia és a klisék kedvéért, élesztjük fel, de későbbiekben rá kell döbbennünk, hogy a Valve tudta a dolgát. Újabb tesztek, miközben GLaDOS minden pálya elején vagy végén éles kommenteket oszt, a logika szabályai alapján felépített sértéseket. Olyan fergetegesen kidolgozott karaktereket kapunk a játékban, amit bármelyik kiadó és fejlesztő átvehetne a jobb játékok érdekében. Az első félórás földön fetrengő röhögő rohamok után attól félve, hogy unalmas lesz, hírtelen környezetváltás, és visszakerülünk egy '50-es évekbeli környezetbe, és onnan kell magunkat visszaküzdenünk a „jelenbe” érintve a '70-es, '90-es évek világát, mindeközben pedig megismerjük az Apperture, a mesterséges intelligenciák és a cég egykori tulajdonosának a történetét. A legmeglepőbb az egész kalandban nem maga a történetvezetés, nem a közegbeli változások, hanem a karakterek személyiségfejlődése. Végre úgy jön ki egy játék, hogy bár poénra vették az egészet, mégis komoly karaktereket találtak ki. Vannak motivációk, vannak pillanatok, amikor érezzük a döntéseik súlyát, érezzük a tettek mögötti késztetéseket. Végre nem olyan karaktereket kapunk, akik azért döfik szemen a gonoszt, mert az gonosz.

Összegzés

A történet, a keret adott, de mindez semmit nem érne, ha nem lennének játékmechanikai újítások, és itt sikerült több fronton ismételten bizonyítania a fejlesztőgárdának. A játék szépen lassan adagolja az újításokat, kötelezve minket arra, hogy igenis tanuljuk meg profi módon használni az új eszközöket, mint a szilárd fény alapú járófalat, a gyorsító zselét, vagy a gumibogyó szörpöt. Ami tényleg úgy tűnik, hogy apróság játékmechanikailag, mind nagyon fontos szerepet fog játszani a későbbiekben, és nem árt végigfutni a 4-5 órás egyszemélyes kampányon, mielőtt belekezdünk a játék legfontosabb funkciójába, a kooperatív játékba. Nem sokat változik a játék, viszont nehezedik több szempontból is. Hasonló gondolkodást és összehangolt kivitelezéseket igényel, így ha nem osztott képernyőn, vagy ugyanazon szobában játszunk, fontos a folyamatos verbális kontaktus a társunkkal. Egymagában a kooperatív rész is megállná a helyét, de a brigád itt sem hagyhatta, hogy csak úgy menjenek a küldetések magukban. GLaDOS néha-néha ledob minket a röppályánkról, és különleges küldetésekkel látja el a két robotot, amiket a szpoilermentesség miatt most nem említenék, de briliánsan eljátszik a rekeszizmainkkal.

Ami pedig tovább emeli a mércét, hogy a Valve egy nagy lélegzetvételtel megtette az első lépést ahhoz, hogy hidat építsen a játékipar egyik legnagyobb szakadéka felett, és teljes egészében átjárhatóvá tette a a platformok közötti hálózatot, így bármikor leülhetünk a PS3 elé, és megkérhetjük a barátainkat, hogy álljanak be a másik robot szerepébe a PC-jükről a Steam profiljuk használatával. Bizony. Összekötötték a PSN hálózatát a Steam hálózattal, teljes PSN-es Stemcloud eléréssel, és bonuszként elérhetővé tették a Portal 2-t Steam-en minden PS3-as vásárló számára egy egyszer használatos kóddal. Ez pedig egy olyan szép gesztus, amit nem láttunk még mástól.

Röviden: a Portal 2 egy fergeteges játék, és minden benne van, ami kiemeli az átlagból. Briliáns humor, kellemes háttértörténet, nagyon sok utalás más valve játékokra(Half-Life, Left 4 Dead), szerethető karakterek, és egyedi játékmenet. Tény, hogy nem kell örjöngve lövöldözni, nincsenek quicktime eventek, és felesleges bullettime jelenetek. De lehet hogy ezek is hozzátesznek ahhoz, hogy az év egyik legjobb játékává emeljék. Egy hiba van, amit fel tudok hozni a játékkal szemben, mégpedig a pályeditor hiánya. Ha ezt is beletették volna, simán befuthatott volna egy akkora karriert, mint a LittleBigPlanet. Ezen felül ami sokaknak nem fog tetszeni, az a négy éves játékmotor használata, ami bár tökéletesen elég ehhez a fajta játékhoz, mára mégis kopottasnak tűnhet a sok poliginharcosnak.