Bevezetés, előzmény, nyeremény

Amikor a Prey című játék megjelent , volt benne egy olyan újdonság, amit egészen addig a pontig egy játékban sem láttunk. Aktív portálokat mutatott be a játék, amik egyfajta kapukként működtek A pontból B pontba, és a csillagkapu féle kékes flötyi kinézet helyett át is láthattunk rajta. Nem sokkal később a Valve előállt az Orange Boxon belül egy logikai játékkal, amit egyszerűen csak Portal címen kereszteltek el. Adott egy GLaDOS nevű mesterséges intelligencia, akibe elfelejtették betáplálni a robotika alapszabályait, viszont elsődleges célnak csak egy dolgot adtak, hogy tudományos teszteket hajtson végre.

Aki nem játszott az első résszel, az most menjen fel a YouTube-ra, és hallgassa meg ötször egymás után a mizut. Amíg ők épp bűnhődnek, egy rövid áttekintés. Főhősünk felébred egy tesztlaborban, ahol a mesterséges intelligencia folyamatos felügyelete mellett csak egy dolgot kell tennünk. A bejárati ajtótól a kijárati ajtóig eljutni. A játék legkiemelkedőbb érdeme, élménye az volt, hogy csak egy portálfegyver állt rendelkezésünkre, és bár nem lehetett fejlövéseket osztogatni, mégis sokkal szórakoztatóbb volt, mint a legtöbb FPS. Miután az utolsó tesztlaborral is végeztünk a mesterséges intelligencia egyértelművé tette, hogy sorsunk beteljesedett, és nincs már miért élnünk. Ha megmenekültünk a biztos halált jelentő teremből, elindultunk menekülni a komplexumból, de az egyetlen út a mesterséges intelligencia termén keresztül lett volna. Innen pedig gondolom egyértelmű a végkimenetel.

A második rész hasonlóan kezdődik, mint az első, felébredünk egy szobában, olyan szájszaggal, mint csipkerózsika, a csókja után. Egy mesterséges intelligencia ébreszt minket, azzal, hogy hoppá, elfelejtettelek felkelteni. A koncepció hasonló, jussunk ki élve a mára már romos komplexumból, nem tudva mennyi idő telt el, és mi történt, amíg aludtunk. Kiutunk alatt pedig hasonló az út, ismételten GLaDOS-t keresztezve kell kijutni. Elsőre úgy tűnik, hogy a dramaturgia és a klisék kedvéért, élesztjük fel, de későbbiekben rá kell döbbennünk, hogy a Valve tudta a dolgát. Újabb tesztek, miközben GLaDOS minden pálya elején vagy végén éles kommenteket oszt, a logika szabályai alapján felépített sértéseket. Olyan fergetegesen kidolgozott karaktereket kapunk a játékban, amit bármelyik kiadó és fejlesztő átvehetne a jobb játékok érdekében. Az első félórás földön fetrengő röhögő rohamok után attól félve, hogy unalmas lesz, hírtelen környezetváltás, és visszakerülünk egy '50-es évekbeli környezetbe, és onnan kell magunkat visszaküzdenünk a „jelenbe” érintve a '70-es, '90-es évek világát, mindeközben pedig megismerjük az Apperture, a mesterséges intelligenciák és a cég egykori tulajdonosának a történetét. A legmeglepőbb az egész kalandban nem maga a történetvezetés, nem a közegbeli változások, hanem a karakterek személyiségfejlődése. Végre úgy jön ki egy játék, hogy bár poénra vették az egészet, mégis komoly karaktereket találtak ki. Vannak motivációk, vannak pillanatok, amikor érezzük a döntéseik súlyát, érezzük a tettek mögötti késztetéseket. Végre nem olyan karaktereket kapunk, akik azért döfik szemen a gonoszt, mert az gonosz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!