Pawarumi teszt

Milyen az a neo-azték lövöldözős játék? A Manufacture 43 alkotásában erre is választ kapunk. Kipróbáltuk a shmup műfaj egyik legújabb darabját.

Színekre osztott harc

Mindig örömteli dolog, ha a klasszikus videojáték műfajok új taggal bővülnek, még akkor is, ha manapság ezeket kis méretű (és költségvetésű) indie csapatok szállítják. Ez a helyzet a Pawarumi esetében is. A furcsa cím egy elsőre különlegesnek tűnő, klasszikus vertikális „shmup” játékot takar, amely nem fél néhány egyedi ötlettel feldobni a hagyományos zsánert. Sajnos a végeredmény finoman szólva is felemás, így a nemes cél, könnyen lehet, a sűrű mezőnyben végül a süllyesztőben végzi.

A francia Manufacture 43 játéka azzal az alapötlettel játszik el, hogy az aztékok sosem tűntek el a Földről, helyette tovább fejlődtek, és az ő távoli jövőjükbe nyerhetünk villanásnyi bepillantást. Ez a dél-amerikai és sci-fi stílus ötvözete, amit a fejlesztők neo-aztéknak hívnak. Főhősünk Axo, aki a legendás Chukaru űrhajót vezeti, és szembeszáll a népet vezető Tanáccsal, miután katonaként szembesült vele, hogy milyen kegyetlenségekre képesek. Nagyjából ennyi a kiindulópont, ami aztán egy többé-kevésbé tradicionális „bullet hell” (vagyis lövedékpokol) shooterhez vezet, öt (illetve legkönnyebb fokozaton csak négy) pályán keresztül.

Pawarumi Xbox One

A játék legizgalmasabb része egyértelműen a harcrendszer, mert ez egy egészen ötletes, színekre osztott rendszerben zajlik. Rendelkezésre áll kék, zöld és piros támadás (ezeket az Xbox kontroller gombjaihoz igazították), és ugyanilyen színű ellenfelek is. Itt jön a képbe a tripla csavar. Ha egy ellenfelet a saját színével lövünk, akkor ugyan kevesebbet sebzünk, ugyanakkor töltjük vele a saját pajzsunkat (életünk csak egy van, úgyhogy ez különösen fontos mechanika). Ha másik színt választunk, akkor a „szuper” csíkot tölthetjük, ez értelemszerűen az egész képernyőt kitisztító, pusztító támadásokat tesz lehetővé. A harmadik színnel egyiket sem töltjük, viszont dupla sebzést viszünk be az ellennek. Nem kis dolog megtanulni az egyes színkombinációkat, és ezt a tudást hatékonyan alkalmazni, amikor zöld, kék, piros ellenfelek ömlenek ránk mindenféle támadási mintával, de épp ez a játék kulcsa. Aki elsajátítja ezt a rendszert, annak sokkal könnyebb dolga lesz.

Merthogy a Pawarumi nem könnyű játék, és itt a tervezésével is van egy kis gond. Az egy dolog, hogy a program már normál fokozaton is kőkemény (ez minden tisztességes shooter dolga), viszont nem kínál folytatási lehetőséget (Continue). Ha bárhol meghalunk, azonnal Game Over, és elölről kell kezdenünk a kalandot. Ez frusztráló és vaskalapos mechanika – manapság már a nagy japán klasszikusoknak sem okoz gondot végtelen continue-t adni (lásd Raiden V, vagy akár Blazing Chrome), mert a kihívás nem a végigjátszásban rejlik, hanem a halál vagy találat nélküli végigjátszásban, illetve a legmagasabb pontszám elérésében. A franciák játéka sajnos ezt figyelmen kívül hagyja, így akinek kicsit is foghíjas az affinitása az ilyen jellegű anyagokhoz, annak nem sok sikerélményben lesz része.

Pawarumi Xbox One

Most szívesen írnám, hogy más gond nincs a játékkal, de sajnos van. A Pawarumi technikai szempontból sem áll a helyzet magaslatán, pedig rendelkezik az erősebb konzolok támogatásával is. A képfrissítés a mumus – 60 fps lenne, de ez csak álom, az első pálya kivételével sehol sem éri el ezt az értéket. Mi több, vannak helyszínek, amik ennek a felével, harmadával vánszorognak végig, ezáltal az akció is lelassul, ami egy bullet hell játéknál elfogadhatatlan. Még a tesztelt Xbox One X változat is nagyon súlyos teljesítménybeli problémáktól szenved, amit megjelenés után vagy sikerül kijavítani, vagy nem, de ebben a formában jelentősen levesz az élményből. Ami furcsa is: semmi olyan nincs a képernyőn, ami indokolná a szenvedést, generikus pályák és meglehetősen fantáziátlan ellenféldizájn uralja a látványt.

A prezentáció erősebbik részét képezik a zenék, amik között több érdekes és dallamos szám is akad, szintén a fejlesztők szavaival élve perui elektro-metál, ami már önmagában is elég vadul hangzik, de a játékban többnyire működik. A történetet statikus képek és néhány sornyi szöveg szolgáltatja, nagy revelációra tehát ne számítson senki. A fő játékmód mellett a játék kínál Tutorial és Tréning lehetőséget, ranglistából pedig helyi és globális is akad, az alapszolgáltatások tehát megvannak.

Pawarumi Xbox One

Bár ez egy általam nagyon kedvelt műfaj, a Pawarumi sajnos az érdekes harcrendszer és a különleges témafelütés dacára sem tud semmi emlékezeteset kínálni. Nem olyan kifinomult és kiforrott darab, mint a távol-keleti alkotások, a szörnyű képfrissítési gondok pedig a maradék élmény jó részét is kiszívják belőle. Ami marad, az egy értékelendő ötlet alapvetően tisztességes kivitelezésben. A műfaj feltétel nélküli rajongóinak ajánlható, a többiek viszont sokkal jobb darabokat is találnak minden platform kínálatában.

Pro:

  • érdekes alapötlet és világ;
  • okosan kidolgozott és átgondolt harcrendszer;
  • többnyire remek zenék.

Kontra:

  • generikus pálya- és ellenféldizájn;
  • nem skálázható vagy testreszabható kihívás;
  • súlyos képfrissítési problémák.

60

A Pawarumi PC, Xbox One és Nintendo Switch platformokra érhető el.

dreampage

Azóta történt

  • Neo: The World Ends with You teszt

    A The World Ends with You egy igazi kultjáték volt Nintendo DS-en – ünnepelt, de anyagilag sikertelen. Ez a kombináció ritkán eredményez folytatást, de 14 év után most ez mégis megtörtént!