Bevezetés és történet
Bizonyára sokan vannak köztetek, akik unják már, hogy folyton hőst kell alakítanunk a játékokban és minden ember ügyes-bajos dolgaival nekünk kell foglalkoznunk, még olyanokkal is, melyeket kis munkával elvégezhetnének maguk a megbízók is. Ej, milyen jó érzés is néha fittyet hányni a parasztok és egyéb alantas életformák könyörgésére, és ahelyett, hogy nekik segítenénk, inkább saját hasznunkkal törődünk. Miután játszunk pár órát az Overlord című játékkal, megértjük hőn szeretett honatyáinkat is, akik az ország gondjai helyett saját zsebük megtömésével foglalkoznak. Sokkal jobb érzés, ráadásul jóval kifizetődőbb...
A programot a Triumph Studios készítette és a Codemasters adta ki 2007-ben, tehát egy hat éves játékról beszélünk. Az Overlordhoz később megjelent a Raising Hell című kiegészítőcsomag is, melyben az alapjáték hadjáratát egészítették ki egy pokolban játszódó küldetéslánccal. Itt azokkal a karakterekkel találkozhattunk ismét, akiket a főküldetés alatt legyőztünk, pontosabban az elátkozott lelkükkel, akik örök kárhozatra ítéltettek (Mi pedig ráteszünk erre két lapáttal, nehogy jól érezzék magukat). A játékot ma a Good Old Games és a Steam kínálatában is megvásárolhatjuk, ám a GoG kiadásával jobban járunk, hiszen ott 10 dollárért megkapjuk az alapjátékot és a kiegészítőt is, míg Steamen a kettőért már 14 eurót kell kifizetnünk. A teszt a Good old Games verzióról készült, melyet a Gamepod oldal biztosított számomra.
Azt nyilván mindenki tudja már, hogy a világon minden párokból tevődik össze: van jó és rossz, világos és sötét, férfi és nő, gyönyör és kín, stb. Épp ezért természetesen hősök sem létezhetnének gonoszok nélkül. A számítógépes játékok között is előkerül néha olyan program, melyben nem a jóságos hős, hanem az elnyomó szerepében kell helytállnunk (Dungeon Keeper, Evil Genius, Carmageddon és Postal, hogy csak párat említsek). Az Overlordban egy gonosz hűbérurat irányítunk, akit a helyi hősök megöltek, tornyát kifosztották, ám lelkét nem tudták elpusztítani, így lassan újra életre kelt. Gyakorlatilag a nulláról kezdve kell ismét felvirágoztatnia gonosz birodalmát, hogy bosszút állhasson gyilkosain, valamint uralma alá hajtsa az időközben elkanászodott pórnépet is.
A játék telepítéséhez nagyjából 5 GB szabad helyre lesz szükségünk, gépigény tekintetében pedig egy 2,4 GHz órajelű processzorral, 1 GB memóriával, valamint egy DirectX 9.0c támogatással rendelkező, 512 MB-os VGA-val felszerelt konfigurációra. Habár az Overlordban egy gonosz urat irányítunk, akivel a legkülönfélébb alantas cselekedeteket vihetjük végbe, a játék látványvilága mégis meseszerű, színekkel teli, ráadásul a manóink néha már annyira aranyosak és mulatságosak, hogy el is fejeltjük, tulajdonképpen milyen kegyetlenek tudnak lenni. Vér nincs a játékban, ezért nem kapott olyan szigorú besorolást, viszont a játékmenetben akadnak erőszakos elemek, melyek ártalmasak lehetnek kiskorúak számára, így az Overlordot 16 éven alul nem ajánlott játszani.
Műfaját tekintve az Overlord egy stratégiával, akcióval, taktikai feladványokkal, szerepjáték-elemekkel és menedzsment funkciókkal rendelkező hibrid játék, melynek viszont annyira jól sikerült eltalálni az irányítását és kezelőfelületét, hogy gyakorlatilag mindenki képes azt irányítani. Ezért bátran ajánlom a programot szinte mindenkinek, aki valaha is elgondolkodott már azon, hogy vajon milyen érzés lehet gonoszként leigázni a környéket és megleckéztetni minden olyan hőst, aki ebben meg akar minket akadályozni.
Mielőtt ismertetném a programot, jöjjön a szokásos figyelmeztetés: bár egy hat éves játékról beszélünk, akadhatnak olyanok, akik még nem játszottak vele, ők a spoilerek elkerülése érdekében ugorják át a köztes tartalmat és csak az utolsó oldalt olvassák el!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
