..de a mai gépeket sem kell még temetni.

Azok a fránya anyagiak

Az új generációs gép(ek) beszerzése kapcsán megválaszolandó kérdések közül szándékosan hagytam utolsónak a legmegkerülhetetlenebbet, hogy a játékos anyagi lehetőségeink megengedik-e az áhított masina beszerzését? Mert bár a 2013-ban megjelenő új generációs konzolok induló árai nem csak a pénz vásárlóerejét, de a konkrét összegeket tekintve is alacsonyabbak lesznek a PS3 / Xbox 360 rendszerek nyitóárainál, azért mégsem a filléres kategóriába tartoznak. Valamint arról az „apróságról” se feledkezzünk meg, hogy az új generáció játékai is többe kerülnek majd, és sok kicsi sokra megy alapon jóval drágább lesz a nextgen konzolok kínálta szórakozás.

Igaz hatalmas eltérés van abban, hogy egy konzol és a hozzá való játékok beszerzése különböző országokban élő játékosoknak mekkora valós anyagi terhet jelent, de a gazdasági jellemzők és életszínvonalak közötti különbségek boncolgatása maradjon a gazdasági portálok dolga. Az viszont tény, hogy mindenhol vannak, akik egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak ekkora kiadásokat. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy amíg egy hardcore játékos számára egy konzol vagy a játékok ára csak sokadrangú kérdés, jóval szélesebb a potenciális vásárlóréteg, amelyiknek döntő szempont az árcédula.

Lassan búcsúzó generáció

A gyártók nem is feledkeznek meg a konzolárakra érzékeny vásárlókról, és az új generáció megjelenésével koránt sem vetnek véget a korábbi modell gyártásának és forgalmazásának, például a Sony 2013 elején állította csak le a PlayStation 2 gyártását, hét évvel az azt leváltani hivatott konzoljuk megjelenése után. No persze a mozgatórugójuk nem a jófejség volt, a hét év alatt 38 millió gépet értékesítettek, és míg az új modellek induló árai általában még az előállítás költségét sem fedezik, addig a leköszönő generáción a folyamatos árcsökkentések ellenére is a hardware eladás is termel profitot.

A most esedékes generációváltásnál ráadásul közel sem annyira egyértelmű a különbség az új és a régi gépek kínálta játékélmény között, mint legutóbb. Az Xbox 360 és PS3 a leglaikusabb érdeklődő számára is a szebb látványvilág szinonimájaként is használható HD felbontással egyértelműen sokkal többet kínált az előd modelleknél. Most viszont nehezebben megfogalmazható a különbség, egy hozzá nem értő számára csak techno-halandzsának ható szöveggel magyarázhatják még a szaküzletek eladói is, – a web áruházak termékleírásairól nem is beszélve – hogy miért is kéne nagyjából kétszer annyit fizetni.

A Sony az utóbbi hónapokban megjelent lehengerlő grafikájú PS3 exkluzív játékaival kimondottan rájátszani tűnik arra, hogy minél kisebbnek mutassa a különbséget az egymást váltó konzoljai között. Ezzel nem csak elejét vehetik a PS3 indulásakor némi hátrányt okozó konzolhiánynak (mikor jó néhány játékos azért döntött az Xbox 360 mellett, mert csak az volt az üzletekben) és visszamenőleg ugyan, de egyértelműen megnyerhetik az eladási versenyt.

Játék és szolgáltatás

Az persze nem kérdés, hogy a nyitó címek után bőséggel megindul a játékok özöne az új platformokra, ám ettől még mindkét leköszönő modell mögött akkora játékválaszték áll, amit sokáig nem fog utolérni a nextgen címek kínálata. A jóval szélesebb és olcsóbb játékválaszték egyrészt az újonc gamerek számára jelent komoly vonzerőt, másrészt – a gépek várhatóan még tovább mérséklődő árának is köszönhetően – az alkalmi és hardcore játékosok közül is többeket csábít a másik platform megvásárlására a csak azon elérhető exkluzív címek kipróbálásának, végigjátszásának lehetősége.

A népszerű játékok sikerének többszöri kihasználásában érdekelt kiadók egyébként is alkalmazott marketing megoldásaikkal további csáberőt adnak a leköszönő konzoloknak. Az alacsonyabb áron újra piacra dobott (essentials, platinum, stb) és sorozatok epizódjait egyesítő vagy a korábban külön megvásárolható kiegészítőket is tartalmazó gyűjteményes kiadások a korábbi generációváltások időszakában is másodvirágzást hoztak igen sok játéknak.

A fentiek a korábbi generációváltás(ok) esetében is működő jelenségek voltak, most azonban egy új változó fontos szerepet játszik abban a képzeltbeli egyenletben amivel kiszámíthatnánk a leváltásra kerülő konzolok szavatosságát. A hálózatra kapcsolódás képessége, az online multiplayer, a közösségi és értéknövelt szolgáltatások részben ugyan jelen voltak már a mostanit megelőző konzolgenerációban is, de kiteljesedni és sok esetben a játékélmény elválaszthatatlan részévé csak a mai gépeken váltak. Jó néhány olyan cím akad a mai kínálatba, ami ha nem állnak majd mögötte a multiplayer játékmódokat biztosító kiszolgálók, elveszíti a szórakoztatóképességének nagyobbik részét.

Sajnos a kiadók nem adnak a multit kiszolgáló szerverek fenntartására vonatkozó garanciát játékaik mellé, de az első Xbox legikonikusabb, az Live! szolgáltatásnak talán még a Microsfotot is meglepő felfutást hozó játéknak a Halo 2-nek életútját vehetjük a maximális példának. A 2004-ben megjelent Xbox játék multiplayer játékmódját biztosító központi gépek lekapcsolását 2010-ben (öt évvel az Xbox 360 forgalomba hozatala után) jelentette be a Microsoft. Ennek alapján optimistaként feltételezhetjük, hogy a most leváltásra kerülő konzolgeneráció legnépszerűbb multi címei még négy-öt évig játszhatóak maradnak.

A HALO 2 történethez még hozzá tartozik, hogy a tényleges kikapcsolást ugyan még évekig meg tudták akadályozni azok a fanatikus játékosok, akik folyamatosan bekapcsolt konzoljaikkal „életben tartották” a szervereket, a kevésbé megszállott rajongók számára a játék addigra már csak kellemes emléket jelentett.

Személyes szempontok szerint

Nagyon sok elemből tevődik hát össze az a kérdéssor, amire így a generációváltás előtt önmagával is tisztáznia kell a válaszokat egy játékosnak. Amennyiben pedig baráti vagy családi körben ismert ez a szokása, akkor onnan is számíthat arra, hogy az új konzolokat övező hírverésre felfigyelő ismerősei vagy rokonak tanácsért fordulnak hozzá. Ez utóbbi pedig igen kényes feladata, mert ha nem derítjük ki elég pontosan a tanácsot kérő elvárásait, vagy saját szempontjaink és nem az övé alapján vizsgáljuk a lehetőségeket, akkor annak könnyen csalódás lehet a vége. A tanácsot kérő csalódása pedig a tanácsot adó hibája lesz automatikusan.