Személy szerint elég rég óta nyekergetem a műanyag gitárokat és nyüstölöm a műanyag dobokat, és végigreszeltem az összes eddig megjelent Guitar Hero és Rockband címet (a Van Halent leszámítva – soha nem szerettem, amikor valaki egy gitárnyakat... khm. kielégít... ), így elkértem kipróbálásra a Warriors of Rockot.

A sztori szerint az instrumentális zenék istenségét már majdnem legyőzte egy „ a gép”, de nehogy alulmaradjon, elkap egy pár tehetséges zenészt, és ember feletti képességeket ad nekik. Ez körülbelül abban nyilvánul meg, hogy Johnny Napalm egy trollá változik, Lars Umläut pedig egy varacskos disznóvá és a visszataps után így adnak elő egy számot. Sztorit mint olyat eddig sem láttunk az ilyen fajta játékoktól, maximum csak valami béna kifogást rá, de ez nem probléma, elvégre nem is ezért szeretjük őket. Itt mégis feltűnően nagy hangsúlyt kapott, újra csak akkor lesz egy pár szám elérhető, ha végigdaráltuk a sztori módot. Itt egy fontos tény, idén ezt annyira komolyan vették, hogy a narrátor nem más, mint Gene Simmons. A kisebb-nagyobb intermezzókat nézve eléggé olyan benyomásom volt, mintha a Brütal Legend ihlette volna az egészet.

A játékélmény lényegében semmit nem változott, színes agyaggalambok repkednek felénk, mi pedig ezeket időben pengetéssel, vagy éppen pergetéssel pontokká és hangokká alakítjuk. A tracklist ebben az évben is több, mint kilencven számból áll, ami tökéletesen elég lenne arra, hogy az ember kihúzzon vele egy szezont, de itt találkozunk a játék legnagyobb hibájával. A 90 szám között a klasszikus rocktól olyan rétegekig eljutunk, mint a Children of Bodom vagy a Bad Brains, akik a saját stílusukon belül legendák, de ha valaki az egyiket imádja, az nem feltétlenül fogja szeretni akár a másik említettet vagy akár a Dire Straits-t. Így pedig a (90+) máris lecsökken (10-) környékére. Az a (10-) pedig máris csak (5-) ha azt feltételezzük, hogy a játékosok igenis kihasználják a DLC-k létét. A saját szempontomból kiindulva, a személyes kedvenceim ebből a részből a Drowning Pool – Bodies, a The Offspring – Self Esteem, az A Perfect Circle – The Outsider, a Rise Against – Savior, a The Ramones – Theme From Spiderman, elég csekély, főleg úgy, hogy ebből kettőt már megvettem DLC-ként korábban.

A sztori béli haladás kifejezetten előnytelen lesz azok számára, akik most döntötték el, hogy hősök lesznek, ugyanis a nehézségi görbe nem igazodik a játékmenet mellett megszerzett tapasztalathoz. Erre a legtökéletesebb példa, hogy Johnnyval kezdünk, akiről első ránézésre is meg tudjuk mondani, hogy vasechte punk, de az a fajta, akit leírni is csak úgy lehet, hogy „pankk”. A számok nyilván hozzá igazítottak, ő ugyan miért játszana már ZZ Top, vagy akár Dire Straits számokat, Nickelback – How You Remind Me-t nem is említve. Ilyenkor a Sum 41 – Motivation még korrekt tanulópénznek, de ha következőre már egy Bad Brains – Re-Ignition jön, ott azért már tud vért izzadni az ember. Majd később egy másik karakterrel megint kényelmesen elprüntyögünk egy szettnyi lazább számokat.

A megjelenítés továbbra sem változott semmit, még mindig a Guitar Hero 5-ben bemutatott grafikai motort használja a játék, és a játékmódok is több-kevésbé ugyanazok, mindössze át lettek nevezve. Az egyetlen „kiemelkedő” újítás az előző részhez képest, hogy (ismételten) új gitárkontrollert kaptunk a játékhoz, ami akár forradalmasíthatná is a ritmusjátékok piacát...

...ha nem ugyanaz az öt színes gomb, egy pengető és egy mozdításra érzékeny billenőkapcsoló lenne benne. De sajnos csak ennyi van. Helyette legalább szép. Így büszkén jelenthetjük, hogy Activition ismételten alulmaradt a küzdelemben, és ha nem lenne elég, hogy az Electronic Arts a Rock Band 3 alkalmával ténylegesen új kontrollereket mutat be akár a szintetizátort, a Fender Mustang gitárt vagy a pro dobokat színében, még egy új versenyző is is starthoz áll idén, a Powergig - Rise of the Six String, a multifunkciós gitárkontrollerével (működő elektromos ritmusgitár és játékkontroller egyben) és a légdobszettjével szeretné elhódítani a stílus szerelmeseit.

Aki már rendelkezik perifériákkal, és új kihívások elé szeretne állni, az inkább várjon Rockbandre vagy Powergigre, aki még nem áll készen új kihívásokhoz, de fel szeretné frissíteni a zenetárát, pedig DLC-ket vegyen, olcsóbb, és mindenki a szívéhez közelebbi számokat tud vásárolni az online rendszereken.

A játék Xbox360-as verzióját a Konzolvilág konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.