07.08.2010 - Half-Life 2 - 6 év után
Már vagy 6 éve hogy megszületett ez a LEGENDA. 6 év, hat éves grafikus motor, mai szemmel kissé megmosolyogtató, ám akkoriban mégis forradalmi játékmenet. Mégis egy igazi nosztalgikus gyöngyszem a Half-Life 2, mely egyfajta átmenetet képez a "hagyományos" FPS-ek és az "újonnan érkezők között".
Emlékszem még anno rám is mekkora hatást gyakorolt a magazinokhoz osztogatott CD-ken fellelhető HL2 videóanyag. Atyaég, mekkora grafika és fizika, talán a legtöbbet mutogatott jelenet a buggy-s autós helikopterüldözős és a föld alól előbújó Starship Troopers-szerű rovarokat ellenségekre irányítósak voltak.
Tátott szájjal, nyálcsorgatva néztem végig eme képsorokat.
Aztán történt valami. Jött egy Call of Duty, és ezzel megindult az "újkori" FPS-ek azon hadjárata, amelyek nálam speciel háttérbe szorították a Valve mesterművét. De végre ideért hozzám is, és már az elején elhatároztam, hogy nem mai, mint inkább 6 évvel ezelőtti szemlélettel fogom végigtolni.
Persze gondolkoztam rajt, hogy felrakom a legfrissebb Fakefactory mod-ot, de az átdolgozott karakterek és zenék lerontották volna az élményt.
Szóval Source ide vagy oda, ma már gyengus az engine, de emlékszem még anno mi volt, mennyire letaglózott a látvány; rendben van. A víz speciel még a legtöbb mai játékokéhoz sem fogható. A pályatervezés kissé lineáris, egyfajta csőjáték, nagyon nem tudsz variálni az útvonalak közül, bár meg kell hagyni a mapok hatalmasak, a helyszínek pedig változatosak. Bár Ravenholm a fejrákos zombijaival nem igazán fog a kedvenceim közé tartozni.
A légpárnás részeknek azonban nem kellett volna annyi játékidőt szentelni, de így most már hála isten túl vagyok rajtuk. Ám ami a lényeg, hogy az egész cucc tele van különböző feladványokkal, amelyek megoldása nélkül nem tudsz tovább jutni. Ezeket élvezem a legjobban, és szerintem ebben a Half-Life 2 egyedi a játékok között, legalábbis én ilyennel még nem találkoztam, bár az is igaz, hogy más programhoz - teszem azt CoD - nem illenének effajta elemek. A fizika ugyancsak. Ez a gravity gun nagy dolog volt annak idején, tárgyakat emelgetni meg minden, de mára már a legtöbb játék messze túlmutat e téren. Azért a fűrészlapokkal szívatni a fejrákos zombikat nem gyengus.
Amitől viszont a cucc átmenet a régi és modernebb FPS-ek között, az nem más, minthogy itt nincs már kimondott medipack, hanem valamivel reálisabb módon többek között a falon található készülékekkel tudjuk visszatölteni saját és páncélzatunk életerejét. Aztán persze a fentebb említett fizika is döntő tényező lehetett egykoron, hisze a készítők felismerték, hogy nem csupán a grafika, hanem a dolgok szabad mozgatása is nagy hatást gyakorolhat a játékosokra. Ami viszont még a régmúlt időket idézi, az nem más, minthogy lényegében ez is egy "egyszerű" lövölde. Mégy előre és lősz, lősz veszettül a Combine katonáira, de leginkább és a sokkal veszélyesebb "repülő kávédarálókra."
Aztán persze jön egy olyan helyszín, ahol a kibelezett, földön csúszó vagy tetőkről nyakadba ugráló izékkel kell hadakozni.
Amúgy a sztori és a körítés szerintem remek. Igazi sci-fi, tökre átjön ez a posztapokaliptikus mizéria. Egyedül vagy, egyedül kinn a vadonban, szinte az egész világ ellen, szóval nagyon ott van a játék depresszív mivolta. Egyébiránt pedig mivel én nem játszottam az első résszel, utána olvasva a dolgoknak elkezdett érdekelni ez az egész saga, szóval megéri kicsit jobban elmerülni a dolgokban, hogy miért is történt mindez, honnan jöttek az idegenek, mi az a Combine stb.
Engem megvettek kilóra. Igaz nem mai darab, de leköt, és ez a lényeg. Na pont ez a játék az, ahol a grafika simán háttérbe szorulhat, mert a történet és a cselekmény meg úgy az egész atmoszféra viszi előre az egészet. Még a menü is tök jó, hogy mindig az aktuális helyszínt rakja be háttérnek. Hogy ezt máig miért nem csinálta utánuk senki?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
