A végtelenbe, és tovább

Az Elite név 1984 óta legenda a számítógépes játékok világában. David Braben és Ian Bell fejlesztése túlzás nélkül új korszakot nyitott az interaktív szórakoztatásban, olyan szabadsággal ruházta fel a játékosokat, és olyan új, nyílt játékmenetet mutatott be, ami előtte szinte elképzelhetetlen volt. A végtelen űrszimulátor szinte azonnal legenda lett, és kilenc, majd tizenegy év múlva két hivatalost folytatást is kapott, ekkor már Braben saját cége, a Frontier Developments égisze alatt. Azonban egészen a tavalyi év végéig kellett várni arra, hogy a sorozat negyedik része – amely először szimplán Elite 4 néven futott, majd később kapta a Dangerous (Veszélyes) alcímet – végre megjelenjen.

Ahogy az manapság „divatos”, az új Elite is közösségi finanszírozással indult, mert sokkal ambiciózusabb projekt volt, mint amit a fejlesztők önmaguk bevállalhattak volna. 2015 elején aztán robbant a hír, amiben a konzolosok csak reménykedhettek, azt is csak titokban: köszönhetően a Microsoft és a Frontier szoros együttműködésének (a cég olyan Xbox exkluzívokat készített az elmúlt években, mint a Kinectimals sorozat, a Zoo Tycoon és a ScreamRide), most először konzolra látogat az Elite. Október elején jelent meg az Xbox One verzió, amit nyár óta már az Xbox Live Game Preview Program keretében próbálgathattak a bátrabbak.

Nehéz beskatulyázni a játékot egy adott műfajba, mégpedig azért, mert nem is igazán van párja. Szigorúan játékmechanikai szempontból egy nyílt játékmenetű, hellyel-közzel MMO rendszerű űrhajó-szimulátorról beszélünk, de az Elite jóval több ennél. Nyitottsága abszolút páratlan, egyáltalán nem fogja a játékos kezét. Induláskor ott találjuk magunkat a játék legkisebb és leggyengébb űrhajójának botkormánya mögött, virtuális bankszámlánkon egy egészen minimális kezdőtőkével, és innentől magunkra vagyunk utalva. Az a közhely, hogy magunknak vájjuk ki a szerencsénket, sehol nem állja meg jobban a helyét, mint itt.

Hogy ez az első látásra céltalan űrhajózgatás mitől lesz mégis a játékvilág egyik legnagyobb hatású játéka, annak az oka épp a koncepciójában keresendő: mivel nincsen előre meghatározott történet, cselekményszál, sőt tulajdonképpen célok sem, így mi magunk építhetjük fel magunk köré a kalandokat. Az Elite-ben sokféle tevékenység végezhető (és erre már a kezdő űrhajó is alkalmas). Lehetünk felfedezők, akik abból tartják fenn magukat, hogy korábban ismeretlen égitestekről gyűjtenek adatokat, és azokat az űrállomásokon eladják. Bányászhatunk értékes fémeket, kereskedhetünk is a többtucatnyi áruféleséggel, vagy harcolhatunk a különböző nagyhatalmak és kisebb frakciók oldalán.

Hiteles világűr

Minden tevékenységgel pénzt keresünk, ebből később jobb hajókat, azokra pedig jobb felszereléseket vehetünk. Az Elite: Dangerous rendkívül összetett játék, járműveinket például a kívánt feladattól függően ezerféleképpen felszerelhetjük. Ha nagy távolságokra szeretnénk utazni, ahhoz komolyabb (és drágább) hiperhajtóműre lesz szükségünk, a felfedezéshez jobb szkennerre, több üzemanyagra, cserébe eldobhatjuk a rakteret és fegyvereinket is. Ha viszont harcba indulunk, erős pajzsra, páncélra és fegyverekre lesz szükségünk, kereskedésnél pedig a raktér az elsődleges szempont. Minden hajónak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, külső és belső „modulok” egész tárházát szerelhetjük fel rájuk.

Ezt a komplexitást a Frontier emberei meglepően egyszerű és jól áttekinthető formába öntötték. Az Elite: Dangerous kizárólag a pilótafülke nézetéből játszódik (legalábbis egyelőre), és szinte teljesen menüvezérelt. Nincsenek átvezetők, párbeszédek. Menükből érünk el mindent, a küldetések felvételétől kezdve a híreken át a navigációig és a hajó kezeléséig.

Részben a szimulációnak, az élethűségnek (vagy nevezzünk inkább hihetőségnek), részben pedig a fantasztikus megvalósításnak köszönhető, hogy ez a koncepció ennyire briliáns módon működik. Az Elite: Dangerous ugyanis nem viccel, ha szimulációról van szó: a játékban a saját valódi galaxisunk, a Tejútrendszer 1:1 méretarányú modellje található, ez szolgáltatja a példátlan méretű játékteret. Na persze a fejlesztők szerencséje, hogy a világűr 99.9%-a üres tér, de még így is felfoghatatlanul sok a tennivaló és a tartalom, a felfedezni való hely ebben a galaxisban. Az égitestek pedig nem dísznek vannak, valós űrkutatási adatok alapján lettek lemodellezve, és minden dinamikus: a bolygók keringenek a csillagok körül, a holdak a bolygók körül, az űrállomások a holdak körül. Minden mozog, minden égitest gravitációja hatással van a saját hajónkra is, ennek megfelelően kell utazni és közlekedni az egyes csillagrendszerekben.

Még olyan apróságokra is figyeltek, hogy leszállási engedélyt kell kérni, a dokkolás pedig szó szerint művészet, hiszen az űrhajók irányítása is a fizikai törvényszerűségek alapján történik. Persze ez sem probléma, ha rendelkezünk automata leszállító rendszerrel...

Egy szó mint száz, az Elite, akárcsak 1984 óta, most is egy végtelen kaland, annyit ad vissza magából, amennyit játékosként beleteszünk. Dinamikus fizikája és virtuális gazdasága, vég nélkül generálódó küldetései minden percben újat mutatnak annak a sokszázezer játékosnak, akik szerte a galaxisban repkednek (választható egyébként teljesen egyjátékos, szóló mód is, de a galaxis erőviszonyaira ekkor is hatással vagyunk), tudományos alapokra épülő szimulációja pedig egyszerre teszi hihetővé és elképesztően szórakoztatóvá a játékmenetet, akár csak utazgatunk, akár vérre menően harcolunk egy-egy bolygó árnyékában.

Xbox One-on is tökéletes

Akik a fentieknél könnyedebb és direktebb szórakozásra vágynak, az Elite: Dangeroustól ezt is megkaphatják, köszönhetően a multiplayer CQC (Close Quarters Combat, vagyis közelharc) módnak. Ez egy hagyományos egymás elleni lövöldözős játékmód, csak éppen az Elite világába ültetve. Két négyfős csapat, vagy 8 pilóta egymás ellen harcol kis, változatos, objektumokkal telepakolt pályákon. A meccseken elért eredmények függvényében fejlődünk, a szintlépésekkel pedig egyre erősebb hajók és felszerelések nyílnak meg. A matchmaking villámgyors, az akció szinte folyamatos, vagyis ezt azoknak is érdemes kipróbálni, akiket a „nagy” kampány lassúsága és méretei esetleg elriasztanak.

Az Xbox One változat viszonylag lassan és hosszú idő alatt készült el – már nyár elején bekerült az Xbox Live-on újdonságnak számító Game Preview Programba (ahol olcsóbban is lehetett megvenni), de csak most, október elején kapta meg a végleges polírozást. Azonban hiába beszélünk „konzol portról”, a játék számára ez semmiféle kompromisszumot nem jelent. A konzolos változat mindent tartalmaz, amit számítógépes testvére, olyannyira, hogy a két tábor, bár egymást nem látják, ugyanazon a galaxison osztoznak. A PC-sek tevékenységének hatásait – legyen szó a gazdaság vagy a hatalmi erőviszonyok alakulásáról – a konzolosok is látják, és fordítva. Egy játéktéren van mindenki, az Xbox One verzió pedig technikailag sem sokban marad el a számítógépes játéktól. A Microsoft konzolján 1080p-ben és 60 fps képfrissítéssel fut a játék, a stabil mozgásra pedig képtörés és más grafikai hibák sem vetnek sötét árnyékot. Az Xbox One irányító már PC-n is tökéletes volt a játék kezelésére, ezt konzolon tovább finomították, megannyi gyorsgombbal és kombinációval az összes funkció gyors eléréséért. Bár tény, hogy az irányítást tanulni kell, néhány óra után már teljesen természetes (és rendkívül élvezetes) az egész.

Ugyan párja vagy konkurenciája sem nagyon van az Elite-nek, de az évek során azért mindig jelentek meg űrszimulátorok, amik megpróbáltak a nagy előd babérjaira törni. Nyugodtan kijelenthető, hogy sikertelenül. Az Elite: Dangerous jelen pillanatban magasan kiemelkedik a mezőnyből, az Xbox One tulajok pedig nemcsak a legjobb űrös sci-fi játékot kapják, ami konzolon is kompromisszum-mentes, de mindezt nem is drágán. A játék végleges verziója is mindössze 7490 forintért kapható. Ez jelenleg messze a legnagyobb, legszebb és legjobb űrhajós játék, izgalmas, élethű és tudományos alapokon nyugszik (leszámítva persze a fénynél gyorsabb haladást, hiszen anélkül lehetetlen volna közlekedni), vagyis akit valaha is érdekelt a tudomány, a világűr, és egy távoli jövőben működő veszélyes galaxis, annak ez a valaha volt legjobb választás.

Az Elite: Dangerous elérhető az Xbox Áruházban.

Pro:

• Végtelen lehetőségek;
• tudományos alapon kidolgozott, hihető galaxis;
• élvezetes irányítás;
• fantasztikus grafika, zenék és hangeffektek.

Kontra:

• Kezdőknek túl bonyolult lehet elsőre;
• gyakoriak a kisebb szerverhibák.

90

dreampage