02.02.2010 - World at War...jóféle?

Imádom a II. Világháborút. Persze csak filmben, dokumentumfilmben és játékokban, valószínűleg nem lettem volna ilyen jókedvű, ha engem küldenek annak idején a mészárszékre.
De mindegy is, mert bár legutóbb a stílus játékairól alkotott nézeteim taglaltam, és az Elit alakulat-ot is most néztem meg újra, így kedvet kaptam eme klasszikus hadviseléshez, és így landolt a gépemen a World at War.

Kezdeném rögtön az első benyomásokkal, hisz még igencsak az elején tarthatok.
Szóval, intro nincs. De miért? Mondjuk a küldetések között látványos átvezetőket kapunk, ami jó ötlet, mivel megismerünk érdekes adatokat a háborúról, jól is mutat...de valahogy mégsem illik bele a CoD-ok világába.
De haladjunk sorjában.
A menü bűn ronda. Ötlettelen és sivár.
A játék grafikája sem szebb. Jó tudom nem mindegy a külcsín, de nem fér a fejembe, hogyha egyszer adott volt egy remek motor a Treyarch-nak, akkor hogy a fenébe nem tudtak legalább egy kicsit csiszolni rajta? Kb. ugyanez volt a Quantum of Solace-al is...frissebb mint a CoD4, mégsem szebb. Ki érti ezt?
De azért hogy némi pozitívumot is megemlítsek, egyes helyeken majdnem az állam kerestem...de csak majdnem. Egyrészt a főbb karakterek néha elég jól néznek ki...olykor meg mintha baltával faragták volna őket. Valamint a játék első két pályája, nevezetesen a partraszállás barnás-narancsos színvilága nagyon szépen sikerültek, illetve az ezt megelőző résznél, kiszabadításunk után amikor fehér jelzőfény ragyogja be a körülöttünk lévő tájat, szintén jól mutat.
A pályatervezés ismételten lineáris, de nagyon. Ennél még a Modern Warfare is fantáziadúsabb, és itt megint csak magamat ismétlem azzal, hogy régebbi játék. Persze ott még el is megy mindez, hisz épületek között vívunk gerillaharcot, akkor meg miért ne lehetne lineáris?
De itt, ahol vannak nagyobb szabad terek?
Aztán én még ennyire scriptelt játékkal életemben nem találkoztam. Egyrészt mindenkit nekünk kell lelőnünk. Direkt kipróbáltam, egy adott pályarészen kinyírtam minden japcsit, mi voltunk vagy 5-en, és senki nem bírta eltalálni...de társaink még csak nem is váltottak pozíciót..áhh.
Meg van, hogy csak akkor indulnak tovább a társak, ha mi adott helyre érünk, addig meg sem moccannak. Tudom, volt ez már az MW-ben is, de itt sokkal feltűnőbb.
Meg persze ez is tele van olyan ezer éves "CoD-hagyományokkal", minthogy felborul a csónak, majd kirántanak minket a vízből. Nem ugyanez volt már a CoD2 partraszállós részében is? Remélem ennél a Modern Warfare 2 fantáziadúsabb lesz. Még a késelést sem voltak képesek megváltoztatni!
A zenei rész. Nahát, újabb fájó pont. Egyrészt hangsúlytalan, semmi különleges. A hangok meg...a fegyverek tompák, puskaropogás helyett pittyegésről lehet beszélni. Nincsenek bekiabálások, a ránk rontó japánok sem erőltetik meg magukat - lehet már érezték a háború végét? Sztem ha valami csúcshangfalszettel nyomatnám 5.1-be, akkor sem lenne sokkal intenzívebb a gém.
Persze jó dolog, hogy sikerült megnyerniük Kiefer Sutherland-et, és most az Arkham után amúgy is van összehasonlítási alapom szinkron terén, szal akármennyire is markáns Jack Bauer hangja, nekem kicsit egysíkú.

Na, hát körülbelül ennyi az első másfél óráról. Eddig mindenképpen csalódás azt kell mondjam. Aztán kitudja, lehet hogy az általam sosem kedvelt szovjet kampány hozza majd meg a játék igazi hangulatát? A Csendes-óceáni hadszínteret sosem szerettem, és eddig ez a program sem akarja megkedveltetni magát velem, bár a Pacific Assault kifejezetten jó volt. Azt hiszem azt anno sokkal jobban élveztem.
Folytköv.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!