MÁSODIK OLDAL
Mindezt tetézi, vagy talán meg is indokolja (?), hogy a lőporszagú nanotrubadúr mindössze egy hosszú estés (maximum kettő) szórakozást nyújt harcedzett játékosok számára még a legnehezebb, Delta fokozaton is. Ez bizony ha egy beadandó esszéként vizsgázna, az elégtelen tartalom végett hasonlatos érdemjegyet vonna maga után, de ezennel vége is az iskolai analógiának. A pályatervezés dicséretet érdemel: számos küldetés helyszíne részletgazdagon kivitelezett, autentikus, esetenként több megoldást is kínálóak (értsd a szétlövök mindent, illetve a hangtalanul operálok életfilozófia két véglete, vagy köztes kivitelei is életképesek).
A mesterséges intelligencia nem kiemelkedő, de a múltbéli tapasztalatok alapján akár jónak is nevezhető. Veszély esetén ráncba szedik magukat, járőröznek, tartják egymással a kapcsolatot, szinte sosem kezdenek partizán akciókba, és ha már egyértelmű vizuális kontaktust ápolnak szerény személyünkkel, nem restek sortűzzel sakkban tartani, vagy gránáttal kifüstölni minket (a lángra kapott, lobbanékony anyaggal töltött hordó mellett azonban nyugodtan elsétálnak). A sztori sehol sem emelkedik eposzi magasságokba, azonban az idegen fajjal megismerkedve biztosan gazdagodni fogunk pár maradandó emlékkel. Mindent összegezve tehát közepesnek mondható... reméljük, hogy legközelebb többet kapunk, ez a “singleplayer” velő ugyanis édes, de kevés. Igazi cyber-katonáknak fél fogra sem elég.
A multiplayer terén a már korábban fájlalt szegényesség hatványozottan képes kedvet szegni, ez ügyben azonban az az érzésem, hogy még messze nem lezárt témakör: a jelenlegi patch is ezt a játékmódot célozta meg leginkább, továbbá a mellékelt szerkesztőprogramnak hála (amellett, hogy lenyűgöző tech-demonstrációk összekalapálásában is kompetens) modok és pályák soraival a jövőben (remélhetőleg) berendezhetjük a többjátékos mód tárházát.
Netán egy csúfos bukás lenne a Crysis? Jelenleg (az eladási adatok alapján) akár ezt is mondhatnák, mégis, ezt magabiztosan kijelenteni erős túlzás lenne. Itt az ideje, hogy visszatérjünk oda, ahonnan az értekezés indult, ezúttal azonban szigorúan a Crytek büszkeségével a reflektorfényben. Az összhatás, főleg persze grafikai értelemben LENYŰGÖZŐ! Számtalan olyan jelző kívánkozik még ide, melyek a nyomdafestéket már aligha bírnák. A képek és a videók beszédesek, azonban mindezt élőben látni, az interaktivitás, a remek fizika erejével megspékelve, a megteremtett sziget- és alienvilág vizuális kivitelezésével karöltve nemes egyszerűséggel túlterheli a látóidegeket. Apropó fizika: nagy múltra ugyebár nem tekinthetünk vissza, de az ilyen téren origóként is számon tartott Half-Life 2 szintjét megüti. Tökéletességről persze nem beszélhetünk. A pozitívumok bemutatására már számos mozgókép szolgál tárgyi bizonyítékként, úgyhogy az örömódát mellőzném, azonban ha valaki (nanoruha ide, nanoruha oda) pl. képes ököllel ügy megütni egy autó motorháztetőjét, hogy az utána felrobban, akkor bizony nekem vannak téves elképzeléseim mind a fizikáról, mind az autók, illetve az ököl sajátosságairól. Zsánertől függetlenül azonban (technikai szemszögből), egyszerűen nem létezik ma szebb és “élőbb” játék a Crysis-nál.
És minden bizonnyal ez volt a Crytek célja. Egy újabb, előremutató technikai hátterű, letaglózó grafikájú játék, mely hosszú évekre betonbiztos bechmark tétel is egyben. Már most készülőben vannak olyan címek, melyek a szóban forgó motort alkalmazzák, és még csak nem is műfajtársak (instant példák: The Day - MMO, The Dead 6 - RTS). Aki azonban többre vágyik ennél, vagy arra, hogy mindezt a teljes pompájában élvezze (DX9 high / DX 10 very high beállítások, illetve 4x-es AA szűrés), és valami véletlen folytán nem rendelkezik egy autóval, vagy kisebb lakással egyenértékű PC-vel, azoknak a Crysis nem a ma játéka, és még csak nem is a holnapé. Azon ritka példányok egyike, mely a jelent elbukta, jövője azonban fényesen ragyog.
