Szegény ember JRPG-je

Izgalommal teli várakozással tekintettem az Astria Ascending megjelenése elé, hiszen nagyon szeretem a műfajt, az első trailerek alapján pedig egy gyönyörű szép, fantáziadús szerepjátéknak ígérkezett. Xboxon és PC-n ráadásul az első naptól kezdve a Game Pass része, így tényleg széles közönséghez jutott el, sok olyan játékoshoz, akik talán most ismerkednek ezzel a zsánerrel. Most már azonban inkább azt remélem, hogy az új belépők nem ezzel a produkcióval kezdik az ismerkedést – az Astria Ascending ugyanis legjobb indulattal is csak az abszolút kötelezőt hozza, azt is csak bajosan.

Tegyük hozzá rögtön, hogy nem ízig-vérig japán alkotásról beszélünk, és én úgy gondolom, a problémák forrása valószínűleg ez. A fejlesztés oroszlánrészét két francia csapat, a Dear Villagers és az Artisan Studios végezte, de komoly japán nevek is felbukkannak a stáblistán. A történet például Kazushige Nojima szüleménye, aki több legendás Final Fantasy epizódot is jegyez (a teljesség igénye nélkül: VII, Advent Children, X/X-2, Crisis Core), a zeneszerző pedig Hitoshi Sakimoto (Final Fantasy Tactics, XII). Nagy dolog, hogy sikerült őket megnyerni a projekthez, de a játék sava-borsa végeredményben az európai fejlesztőkön múlt.

Az Astria Ascending nem fárasztja a játékost holmi történettel, szinte pillanatok alatt felvázolja az elképesztően generikus alaphelyzetet. Egy sokszor látott világmegmentős sztorit kapunk: a világban a különböző régiókban békében élnek egymással a fajok, ám ezt a harmóniát megtöri egy gonosz. A főszereplők (mert hogy rögtön nyolcan vannak) félistenek – olyan, különleges képességekkel rendelkező személyek, akik ezért feláldozták életük hátralévő részét. Aki félistennek áll, speciális erőt kap, de néhány év múlva meghal. Addig is lehet védelmezni és megmenteni az országot. Sem az alapfelállásról, sem a karakterekről nem tudunk meg szinte semmit, nincsenek kidolgozott személyiségek, csak rögtön megyünk, és harcolunk. Tovább rontja a helyzetet, hogy az angol szinkron borzalmas. Ennyire amatőr, gyakran idegesítően rossz, erőltetett beszédet nagyon rég hallottam videójátékban, ami miatt legtöbbször alig vártam, hogy vége legyen a(z egyébként végtelenül unalmas) párbeszédeknek.

Ha már a történet súlytalan, legalább a harcrendszer legyen jó – kívánhatnánk. A kívánság részben teljesül: a csaták teljesen hagyományos, körökre osztott rendszerben zajlanak, ahol a fizikai támadások mellett képességeket használhatunk (manáért cserébe), védekezhetünk, tárgyakat fogyaszthatunk. Szerepet kapnak az úgynevezett fókuszpontok, amiket megfelelő támadások bevitelével növelhetünk, és amikkel erősíthetjük a következő körben alkalmazott támadást. Később szörnyek megidézésére is lehetőség nyílik, ilyenkor a négyfős harcoló alakulat egyetlen gigászra cserélődik. Néhány látványos effektet leszámítva a harcokban nincs semmi érdekes vagy izgalmas, sajnos elég lassan is zajlanak, így hosszabb távon inkább már idegtépővé válnak. Mintha évtizedeket utaztunk volna vissza az időben, és nem a jó értelemben.

Sajnos a játék pont ott van túlbonyolítva, ahol nem kellett volna: a karakterfejlesztés és a csapatmenedzsment szörnyen komplikált és szöszmötölős, lassú, sziszifuszi munka. Nyolc karaktert egyszerre öltöztetni, képességfákra pontokat osztani, új „jobokat” megtanulni, azokat is fejleszteni, nevetségesen archaikus folyamat, ami éles kontrasztban van a pehelysúlyú történettel és a fapados harcrendszerrel. Nem igazán értem, miért kellett ezt így túlbonyolítani. Az egész rendszer legjobb része, hogy van Very Easy fokozat, ami annyira röhejesen könnyű, hogy egy csapással gyakorlatilag bárkit leütünk, így ezzel az egésszel nem is kell foglalkozni. A műfajjal ismerkedőknek emiatt jó belépő lehet, megismerni a körökre osztott szerepjátékok alapjait – de ennyi a pozitívum, amit el lehet róla mondani.

Képeken és videókon szép játéknak hat az Astria Ascending, és meg kell hagyni, kinézetére élőben sem lehet panasz. A kézzel festett, bár láthatóan pixeles hátterek és az érdekes karakterdizájn kölcsönöz némi egyediséget a produkciónak, sajnos azonban technikailag ehhez nem tud felnőni, ami mondjuk döbbenetes egy 2D-s játék esetén. Unity motorral készült, úgyhogy én már meg sem lepődöm, hogy nem mozog simán. Ahogy elindulunk a karakterrel, látszik, ahogy csúnyán rángat a háttér, és ez rettenetesen bántja a szemet. Az animációk sem szépek – karakterünk úgy lépdel, mintha lólába lenne, az ugrások néhány képkockából állnak, egyszerűen szétesik az összkép, nem jó nézni. A színes, változatos környezetek és a harcok közbeni szép effektek dobnak a látványon, nem beszélve a gyönyörű kezelőfelületről, de ez kevés ahhoz, hogy ellensúlyozza a mozgás közbeni csúnya rángatást.

Amatőr hibák és tervezési problémák is akadnak. A térképrendszer szörnyű, a dungeonök térképén szinte lehetetlen kiigazodni, és azt sem fogom fel, miért csak órákkal a kezdés után nyílik meg a térkép, mint olyan. Küldetésjelző nincs, semmi sem mutatja, hogy hol az a karakter, akivel épp beszélnünk kell, vagy egy városban mi merre található. Sok ilyen apróság dühíti az embert, számomra például kifejezetten nehéz, kényelmetlen élmény volt minden megtett méter ebben a játékban – pedig kedvelem a műfajt, és szerettem volna szeretni.

Az Astria Ascending legjobb esetben is egy teljesen középszerű, klisés, érdektelen JRPG-klón, amin a japán behatás sajnos egyáltalán nem érződik. A fejlesztők ügyesen tisztelegnek a műfaj nagyjai előtt, a harcrendszer működik, látszik, hogy nagyon akartak egy grandiózus szerepjátékot. De sajnos pont ott nem mutat semmit, ahol kellene, és ott van túlkomplikálva, ezernyi mechanikával telerakva, ahol áramvonalasabbnak kéne lennie. A grafikai hibák és a szörnyű szinkronhangok csak tovább húzzák lefelé az élményt, így a végeredmény a címmel ellentétben nem Astria felemelkedése, inkább a süllyesztőben való eltűnése lesz valószínűleg.

Pro:

• kellemes látványvilág;
• a harcrendszer rendben van.

Kontra:

• súlytalan történet;
• túlbonyolított karakter-menedzsment;
• szinte lehetetlen tájékozódni;
• rettenetes szinkron;
• grafikai hibák.

50

Az Astria Ascending elérhető PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re.

dreampage