Történet, karakterek
Sokan már rég óta tűkön ülve vártuk ezt az új, WoW-verőnek kikiáltott mmorpg-t, az Ncsoft műhelyéből. Először a koreai bétát kipróbálva, majd az európait nyüstölve ötlött fel bennem, hogy ideje lenne „éles” próbát tennem egy ilyen játékkal nekem is. Nos, a megjelenés után egy hónappal ez megtörtént, s most megpróbálok átadni némi információt erről a játékról. Kezdjünk hát bele!
A történetről dióhéjban: volt valaha egy gyönyörű bolygó, Atreia. Aion isten hozta létre az embereknek, s Drakeneknek, akik a kormányzást végezték. Mindenki boldogan élte kis életét, azonban ahogy ez lenni szokott, előkerültek közülük azok – szám szerint öten – akiknek nem volt elég, amit kaptak, és egy hadsereget (a Balaurok) hoztak létre, hogy elpusztítsák Aion tornyát, ami az istenség földi hatalmának megtestesítője volt. Aion az Empyrean Lordokat hívta életre, hogy felvegyék velük a harcot, segítségül adva nekik az Aeter nevű anyagot, amivel sosem látott képességekkel ruházta fel őket. Megkezdődött a Millenium War, amelyben Daevák, vagyis az emberekből átváltozott isteni lények, az Empyrean Lordokat segítették a Balaur ellen. Végül hosszú háborúskodás után a Lordok egy részének elege lett a vérontásból, s békét ajánlottak nekik. Azonban a béketalálkozón a Tower of Eternity (az Örökkévalóság Tornya) megsemmisült, s ezzel Atreia világa kettészakadt, Aionról pedig senki nem hallott többé. A bolygó két felén az emberek alkalmazkodtak a környezetükhöz, vagyis az alsó részen nagyjából maradt minden a régiben, hiszen napsütötte, gyönyörű helyről beszélünk (Elysea). A felső világban azonban szinte mindig sötétség honol, a nappalok nagyon rövidek, s így Asmodae népe sörényt és karmokat növesztett, s a sötétben is kitűnő látással ruházta fel őket a sors. Az évek során természetesen ismét fellángolt a gyűlölet közöttük, egymást okolták a történtekért, s ismét harcra került sor. A gyűlölet keltette áramlatokban a két világ között véletlenszerű átjárók nyíltak, s nem csak oda, hanem a közte lévő területekre, az Abyss szigeteire is lehetőség nyílt a bejárásra. Ha ez nem lenne elég, itt ismét felbukkantak a Balaurok, hogy a három frakció közül végül eldőljön: ki marad talpon a végén.
Itt kapcsolódik a játékos a történetbe, ugyanis a belépés és szerver választása után az első feladat kiválasztani a szimpatikus frakciót a kettő közül (Balaur nem választható). Ha egy szerveren létrehoztunk egy karaktert az egyik oldalon, akkor azon már a másik oldal képviselőivel nem játszhatunk, kivéve ha töröljük az összes karakterünket, erre figyelmeztetést is kapunk.
Karakterünk kinézetét nagyon széles skálán változtathatjuk, a magasságtól elkezdve az arc részletes megformázásáig, elképesztően sok lehetőségünk van. Persze ez előtt ki kell választanunk a kasztunkat, ami alapvetően fogja befolyásolni játékstílusunkat. Négy alap kaszt közül választhatunk – mindkét oldalon ugyanazok – amelyek a következők: warrior, mage, priest, scout. Ezek csak az alap kasztok, 9-es szint elérése után ugyanis választanunk kell, hogy milyen irányban működjünk tovább. Minden kaszt két alkaszt közül választhat (nincs olyan, hogy nem választ semmit), így pl. a warrior lehet templar, vagy gladiator, és ennek megfelelő egyedi skilleket fog kapni a későbbiekben. Előre bocsátom, hogy a karakterekről nagyjából annyit tudok, mint ami a leírásokban szerepel, mert egyelőre egy cleric karakterem van, de igyekeztem némi infót gyűjteni a többiről is. A clericet viszont egy kicsit részletesebben is bemutatom az írás során, illetve ezen keresztül a többi tapasztalatomat is megosztom veletek, pl. csapatokról, és egyéb nyalánkságokról.
Nos tehát, a warrior kasztok alapvetően közelharci fegyverekre specializált karakterek. Nehéz vértet (plate) hordhatnak, és kezelni tudják a komolyabb fegyvereket is (kétkezes kard, bárdok, stb.). Gladiátor barátunk a gyilkolás nagymestere, aki mindig az élvonalban harcol, és nem ijed meg semmitől. Magas életerejének és a plate armor viseletének köszönhetően rendkívül nagy az állóképessége, bár a nehéz páncélzat nem ad neki túl nagy mágikus védelmet, így az ilyen ellenfelekkel jó, ha mielőbb végez.
A templar skilljeivel inkább a bajtársak védelmét szolgálja. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs benne megfelelő harci potenciál. Ugyanolyan kemény ellenfélre számítson az óvatlan ellenfél, mintha egy gladiátorral találkozna! A félkezes fegyverek és pajzsok használatával a lovag még inkább a túlélés mestere.
Van kétféle mágusunk, a spiritmaster és a sorcerer. A sorcerer különböző nagy erejű mágiákkal, főleg távolról operál, a spiritmaster pedig lényeket tud idézni maga mellé segítségképpen. Ez utóbbi különösen ajánlott single karakternek. Sorcererrel nehezebb egyedül játszani, mert bár nagyon erős, de csak könnyű ruházatot hordhat, és életereje sem túl magas, így meglehetősen védtelen a hozzá közel jutó ellenfelekkel szemben. És persze neki is figyelnie kell a mana szintjére, mert ha az elfogy, akkor könnyen pórul járhat. A közelharc nem a mágusok lételeme.
A pap típusú karakterek elsősorban buffolásra és gyógyításra koncentrálnak. A cleric főleg a gyógyításban jeleskedik. Rengeteg féle single target és party heal típusú varázslata van. Azért nem csak gyógyítani tud, távolra és közelre ható mágiája szintén van, amivel gyorsan elintézheti az óvatlan ellenfeleket. Akárcsak a chanter, aki még inkább a harcra koncentrál, buffjai is elsősorban ezt segítik, több és erősebb támadó jellegű képessége van, de természetesen ő is kellően képes gyógyítani másokat, vagy önmagát. Mind a két kaszt képes a lánc (chain) páncélzat hordására, és ütő fegyverek (kalapács, balta) használatára. Bár az életerejük nem nő túl gyorsan (de ez különböző tárgyakkal orvosolható), de ezeknek köszönhetően közelharcban sem kell annyira félteni őket. Szükség is van rájuk a harcmezőn, mert komolyabb akció közben a gladiátoroknak nincs idejük önmaguk gyógyításával foglalkozni. Healer típusú karakter egyetlen csapatból sem hiányozhat, így gyógyítóként mindig szükség lesz ránk.
Végül a scout alkasztjai a ranger, és az assasin. Bőr páncélzatban (vagy még gyengébb) szolgálják a választott frakciót, így viszonylag gyenge fizikai védelmük van, de magasabb a mágikus védettségük, nem beszélve az „evasion” tulajdonságról, ami ezeknek magasabb a többinél. Ez a kitérés, ami egy ilyen karakternek nagyon fontos. Az assasin képes láthatatlanná válni, és így egy óvatlan pillanatban támadni (volt alkalmam tapasztalni már egy párszor), a ranger pedig elsősorban a távolsági fegyverek használatában jeleskedik. Messziről lődöz, és lassításra is képes, így kifejezetten kellemetlen ellenfél.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
