Megkésve bár, de végül csak megérkezett beígért visszaemlékezésem a 2008-as Xbox 360-exkluzív játékokkal kapcsolatban. Ebben a részben azon játékokról ejtenék pár szót, melyekkel nem kötöttem hosszútávú barátságot. Ennek oka nem a játékok minősége, sokkal inkább az én pénztárcám kapacitásának végessége, illetve az, hogy nem mindennek én vagyok a célcsoportja, azaz egyszerűen nem érdekel maga az adott játékstílus. Előzmények itt, folytatás alant, névsor szerint haladunk.

Az első játék, amelyről beszélnünk kell, a Banjo-Kazooie: Nuts & Bolts. A Rare klasszikusa 8 év után tért vissza hozzánk, de nem épp úgy ahogy szerettük volna. Ennek megfelelően a fejlesztők várakozásai sem teljesültek, a játék sem az eladások tekintetében, sem a kritikusok körében nem aratott sikert. Mi lehet az oka? Elsősorban az, hogy ez a játék nem egy hagyományos Banjo-Kazooie, nem egy hagyományos platformer. Nem az, amiért annak idején megszerettük. A prezentáció elsőosztályú, a grafika gyönyörű, a hangok rendben vannak, csak maga a játék nincs: a járművek bevezetése, illetve a GTA-jellegű császkálás elvette a varázsát, az apró bugok, kellemetlenségek pedig borzolják az idegeket. Más néven ez a játék kaphatott volna akár 8 pontot is a 10-ből, de az idióta medve és a folyton pofázó csirke párosát kár volt ide lealacsonyítani. Reméljük a folytatás jobb lesz!

Folytassuk egy JRPG-vel, az Infinite Undiscovery-vel! Fura módon ennek a játéknak nem a sztori a húzóereje, melynek minősége meg sem közelíti az előző cikkben szereplő Lost Odyssey-ét. A sztori dióhéjban: a bolygónkat láncok kötik össze a Holddal, de ezek a láncok csak szörnyeket, szenvedést és pusztulást hoztak. Feladatunk, hogy - miután egy félreértést követően minket szabadítottak ki a börtönből - megmentsük a világot. Nem nagy szám, igaz? Azért a karakterek nem rosszak, az animációk, a látványvilág minőségi benyomást kelt. Viszont a harcrendszer szuper: valós idejű, pörgős ütközetek, ostromok, egyszóval minden, ami kell. Aki erre vágyik, annak tökéletes választás a Tri-Ace játéka. Másoknak inkább a Lost Odyssey-t ajánlanám.

Most egy igazi partijáték következik, ami nem más, mint a Lips! Karaoke, hmmm... Ez az, amit józanul sosem játszanék. Beszélgettem emberekkel, férfiakkal, akik otthon magukban, vagy a párjukkal karaokéznak, mindannyiuknak tetszett a játék. Igény tehát van rá, valószínűleg én is megveszem majd. Kiegészítőnek egy elfajult Guitar Hero-, vagy Rock Band-partira tökéletes. A dallista jól összeállított, új számok mindig érkeznek, de ami a legjobb, hogy a saját kedvenceinket is elénekelhetjük pendrive-ról, persze ehhez nem árt a dalszöveg ismerete. A játék két vezetéknélküli mikrofonnal érkezik, megasztárjelöltek és lelkes amatőrök előre!

Véres, agyament hack'n'slash játékkal haladunk tovább, ejtsünk pár szót a Ninja Gaiden 2-ről! Az előd már-már páratlan a maga nemében és ebben sem kell csalódniuk a rajongóknak: hősünk Ryu Hayabusa útnak indul (nem, nem egy sportmotor nyergében), hogy megmentse a világot. Útja során temérdek ellenséggel találkozik, akiket az ügyes játékos a lehető legkülönfélébb és legvéresebb módszerekkel küldhet a pokol mélyére. Vér, leszakadó végtagok, jól kivitelezett, könnyen irányítható akció megállás nélkül, szemrevaló grafika, jól skálázódó nehézség kezdő szinttől az agyamentig. Kellhet más a stílus rajongóinak? Kétlem... Miközben e sorokat írom, felmerül a kérdés, hogy ez miért maradt ki az életemből: válasz nincs, de egy hirdetést feladok, ez kell a polcomra.

A lista következő helyén ismét egy akciójáték áll, méghozzá a Too Human! Adott egy jó környezet, az északi mitológia keveredése a sci-fi-vel. Adott egy korrekt megjelenés, remek zenei aláfestés, sok használható tárgy. Adott egy háború emberek és gépek között, amelyről vajmi keveset tudunk, csak harcolunk. Eddig nem is hangzana rosszul, remélhetnénk, hogy a hosszú éveken át készült Too Human valóban nagy durranás. Sajnos nem az. Egy trilógia első darabjának szánták, de kétséges, hogy lesz-e folytatás. A játékot ugyanis megölték a kamerakezelési gondokkal, illetve a nehézséggel: a fejlesztők új harcrendszert dolgoztak ki, amely a jobb analóg kart is aktívan használja, így viszont lőttek a manuális kamerakezelésnek. Ez még nem is lenne baj, de az automatikus rendszer botrányosra sikerült, elrontva ezzel a játékélményt. A rosszkedvet tovább fokozza a korábban említett nehézség: első végigjátszásra rendkívül nehéz, valószínűleg sok kontroller végezte a földön ideges gazdájának köszönhetően. A legtöbb újság a kihagyott lehetőségek játékának nevezte a Too Human-t. Igazuk van.

Közeledünk a végéhez, az utolsó előtti játék a Viva Pinata: Trouble in Paradise. Első ránézésre komolytalan, gyerekes játéknak tűnhet a Rare alkotása. Pedig nem az: a rajzfilmes külső mögött komoly, felnőttek által is élvezhető tartalom áll. A játék célja, hogy kertünkbe különböző pinatakat csalogassunk, megteremtsük számukra a megfelelő környezetet, hogy aztán állandó lakossá váljanak. Kertünk igazgatása során arra is vigyáznunk kell, hogy különböző pinatáink (összesen 90 féle van a játékban) nehogy összebalhézzak egymással, illetve meg kell védenünk őket a Ruffianok támadásaitól is, akik a gonosz Pester professzor szolgálatában állnak, közös céluk pedig nem más, mint hogy kipusztítsák a pinata fajokat. A játék komoly stratégiai elemeket ötvöz vidám hangulattal, ezért egyaránt kitűnő szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak is.

Utolsónak a You're in the Movies maradt, mely ismételten a casual réteg felé nyit. A játék mellé egy Live Vision webkamerát is kapunk, ez nélkülözhetetlen is, hiszen a játékos itt a saját filmjének főszereplőjévé válik. Sokféle minijátékot kell végrehajtanunk, melyet a szoftver a kamera segítségével rögzít, majd elkészíti a saját mozinkat. gy Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnének ilyen webkamerát maguknak az Xbox 360 mellé, ugyanis maga a játék nem egy nagy durranás, ha ezen múlik, a partink biztos unalomba fullad majd.

Aki elolvasta mindkét cikkemet, valószínűleg hasonlóan vélekedik, mint én: a 2008-as év valóban kiemelkedően jó volt Xbox 360 téren, akár a multiplatform, akár az exkluzív címeket nézzük. Akadt itt minden, verekedőstől a zenélősig, rajzfilmszerűtől a csodaszépig, középszerűtől a csúcskategóriásig. A 2009-es év hasonlóan erős játékkínálattal kecsegtet, reméljük, hogy a Gamepoddal tartotok idén is!