Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy az idei év rendkívül erős játékfelhozatallal büszkélkedhet. Bármely platformot nézem, tudok mondani 3-4 játékot, amiért már érdemes lenne beruházni az adott gépre. Én egyelőre maradok X360 tulaj, bár nagyon csalogat a PlayStation 3 is. A multiplatform játékokkal most nem foglalkoznék, csak Xbox-exkluzívokra emlékeznék vissza, a teljesség igénye nélkül.
Mielőtt azonban elkezdeném, nézzük, hogy hardver fronton mi a helyzet: az év során a Falcon alaplapos Xboxok fogytak nagy számban, hála az árcsökkentéseknek. Ezek már lényegesen megbízhatóbb szerkezetek, mint elődjeik, azonban a rettegett 3 ledes hibát még nem sikerült teljes mértékben megszüntetni. Mindenki megváltóként várta a Jasper-alaplappal szerelt modelleket, melyeken már a GPU is 65nm-es technológiával készült. A Jasper későn futott be hazánkba, így karácsony előtt csupán néhány szerencsés ember vehetett belőle. Az első tapasztalatok alapján a gép nagyon halk és hűvös, reméljük ezzel végleg megoldódnak a problémák, és az Xbox 360 véglegesen túlléphet az őt körülölelő, megbízhatatlanságával kapcsolatos félelmeken.
Megjelent továbbá az új Dashboard, az Xbox új kezelőfelülete, mely modernebb hatású és kényelmesebben használható. Jópofa újítások az avatárok, amelyek személyre szabható kis figurák, így mindenki megalkothatja saját stilizált mását az Xbox 360 segítségével. Sokkal lényegesebb azonban az, hogy ezentúl a winchesterre telepíthetjük játékainkat, ezzel lerövidítve a töltési időket és kímélve az olvasófejet. Winchesterről futtatás esetén a konzol sokkal halkabban üzemel, hisz nem kell a lemezt pörgetni az olvasónak.
Számomra a 2008-as Xbox 360-as játékáradat a Lost Odyssey-vel indult. Grandiózus JRPG, fantasztikus történettel, igényes tálalásban. 4 DVD-n terül el a játék, minden lemez legalább 20 óra játékidőt igényel. Életemben először játszottam japán RPG-vel, nem tudtam mire számítsak: a Lost Odyssey olyan nyitány, amely magasra tette a mércét, nem véletlen, hogy Japánban a történetet kiadták novelláskötet formájában is. A harc körökre osztott, a gyűrű-rendszernek hála azonban nem fullad unalomba. A karakterek fantasztikusak, tele vannak érzelmekkel. Bárkinek ajánlom, aki tud annyira jól angolul, hogy át tudja élni ezt a csodát.
A következő dobozos játék, amit megvettem ismét egy RPG volt: a Fable 2. Ha az első részt szeretted, ezt imádni fogod. Ha az első részt utáltad, akkor ezt is utálni fogod. Ha nem játszottál az elsővel, akkor is játssz ezzel, adj neki esélyt. Nem mindennapi mesébe csöppensz bele, az biztos. Mágia, gonoszok és jók, szerelem, szellemek, szörnyek, végtelen lehetőségek. Egyetlen hibája jut hirtelen eszembe: túl könnyű.
Ezután vérbeli akciójáték került a polcomra, beszereztem a Gears of War 2-t. Még nagyobb, még szebb, még véresebb: valószínűleg ez lehetett a fejlesztők célja, mikor megalkották a legendás első rész folytatását. És ez sikerült is. Talán ez a legszebb játék, ami megjelent X360-ra, színesebb, kevésbé nyomasztó képi világa láttán tátva marad a szánk. A sztori is remek, a legnagyobb élmény pedig az, ha a barátaiddal játszod végig kooperatív módban.
És végül egy zenés játék, a Rock Band. Tavasszal jelent meg Európában, Amerikában már a második rész is kapható. Ez már nem csak egyszerű gitározós játék, itt dobolhatsz, illetve énekelhetsz is. A zenék jók, sokkal jobban szól a játék egy komoly hifin, mint a konkurens Guitar Hero sorozat darabjai. Partijátéknak kötelező.
Ezek voltak azok a 2008-as Xbox-exkluzív címek, amelyekkel én is játszottam. A holnapi nap során megpróbálok rövid bemutatót adni azon játékokról, amik az én életemből eddig kimaradtak, de nektek semmiképp sem szabad kihagyni őket!
