Új hozzászólás Aktív témák

  • dfsz34

    őstag

    Nyomtam pár csatát ma reggel és érdekes, hogy milyen rinyálás megy, ha az ember életben marad a végére egy vesztes csata után. A saját csapattól természetesen.

    Van hátra 2 perc, én egy stock m103-ban négy tier8-9 ellenfél ellen. Ráadásul csak 1 foglal, a többi három azt lesi, hogy mikor bukkanok fel. Hát sorry, de én ilyenkor nem támadok. Megpróbálok nagy távolságból használni a távcsövet, hátha onnan meg tudom lőni, de megtámadni a zászlót annyit jelent maximum, hogy kilőnek sec perc alatt és fizethetem a horribilis javítást, de értelme nincs sok.

    Illetve egy dolgot érdemes megfontolni, ha a védő jelvényt meg lehet szerezni, akkor esetleg, de az a baj, hogy odáig el is kell jutni, hogy meg tudjam lőni a foglaló tankot, ami nem túl valószínű.

    Úgyhogy próbáltam használni a binot, de persze az agyatlanjai nem értették, hogy ahhoz mozdulatlannak kell lennem pár másodpercig. Aztán meguntam a sok rinyát visszatolattam egy épület mellé, elküldtem minden fakezű noobot a garázsba meg a p.csába, mert már untam a sok sírást meg az ellenfélnek könyörgést, hogy lőjenek ki engem, nem figyeltem minden beszólást de talán még a pozíciómat is megadták közben.

    Valamiért ezek olyan nagy súlyos dolognak hiszik, személyes sértésnek, ha őket kilőtték és valaki meg túléli.

    Nem arról van szó, hogy meg se próbálom, de tényleg fölöslegesen nem lövetem ki magam, annak értelme sincsen. Inkább a sok fakezű azzal foglalkozna, hogy mi kiirtottuk az ellenfelet a mi oldalunkon és hogy a ..csába jött át 4 majdnem full hp-s ellen rajtuk, amikor ráadásul majdnem lemming vonat is volt, többen mentek arra az oldalra tőlünk, de ezt már nem kérdeztem meg tőlük, úgysem értenék a kérdést.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák