2. Fórumok
  3. Logoszféra
  4. Versek

Aktív témák

  • #15 Jorus nagyúr
    #15
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Jorus

    nagyúr

    Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

    Gyerekkoromban egyik rokonunknál,
    a megözvegyült, flanelinges erdész
    szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt
    magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra.
    Tele volt belső rekeszekkel,
    amitől titokzatosnak, céltalannak
    tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán
    az üres galambdúc.
    Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal,
    és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát
    a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek
    karórájuk volt, idejük soha.
    Vágyni kezdtem távoli időmbe, odaátra,
    ahol majd lesz saját
    állóórám, amelynek mutatóihoz
    nem nyúlhat senki.

    Ne húzd az időt - figyelmeztettek mindig induláskor.
    Unatkoztam. Egy vadászalbumot nézegettem a földön,
    nyulak és őzek tágra nyílt szemét.
    Húzni az időt nem olyan egyszerű.
    Évek telnek, míg megtanulod, hogy kell
    becserkészni és mögéje kerülni.
    Húzom az időt, át az életem
    árnyas rengetegén: a lába összekötve,
    húzom magam után, elejtve vonszolom,
    mint egy szánkót, a holt időt.
    Kérdezik: mi az a zsinór ott a képen?
    Mi van a kötél végén, ami túllóg
    a láthatón? Semmi, válaszolom,
    és néha megkérdik, ki az, aki húzza.
    Az én vagyok, felelem ilyenkor,
    én vagyok öregen.

    Ki ne fuss az időből - mondogatták,
    nem lesz nyelvvizsgád, házad, gyereked,
    lekésed az utolsó buszt, a legnagyobb szerelmet,
    nem lehetsz balett-táncos, nem lehetsz fiatal anya,
    öreg anya se lehetsz, nem szaladhatsz
    mezítláb ennyi ember közt át az életeden,
    nézz a lábadra, már megint az a
    gyerekkori szandál van rajtad, lóg a csatja,
    szaladj gyorsan a többiek után!
    Futottam, mint a nyulak, mint az őzek,
    tágra nyílt szemmel, lüktető
    bordákkal, émelyegve, álmodott és
    váltott cipőkben, folyton lemaradva,
    botladozva a kép sarka felé,
    aztán felnéztem, már sötét volt
    és az időből egyszer csak kiértem.

    ''És nagy kópék vagyunk. Igyunk barátaim, yo-hoo!'' - Jack Sparrow

Aktív témák