Új hozzászólás Aktív témák

• #926 moonlight115 tag

  Új Válasz 2012-10-03 20:14:49 #926

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  moonlight115

  tag

  Albus DumbledoreA szerencse színes szökőkútjáról A szerencse színes szökőkútja örökzöld siker a mesék között, amit az is jelez, hogy hozzá kötődik az eddigi egyetlen próbálkozás némajáték bemutatására a Roxfort karácsonyi
  ünnepségének keretében.
  Akkori gyógynövénytantanárunk, Herbert Shomjam
  professzor3, aki az amatőr színjátszás lelkes híve volt,
  javaslatot tett rá, hogy a közkedvelt mese adaptációja
  szolgáljon karácsonyi látványosság gyanánt tanári karunk és
  diákjaink számára. Jómagam abban az időben fiatal tanárként
  átváltoztatástant oktattam, és Herbert engem kért fel, hogy
  állítsam elő a „speciális effektusokat", nevezetesen egy
  működő szerencseszökőkutat és egy miniatűr füves dombot,
  amelyen hőseink felfelé kaptathatnak, miközben az lassan a
  színpad alá süllyed.
  Azt hiszem, szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy mind
  szökőkutam, mind pedig dombom hibátlanul játszotta a rá
  kirótt szerepet. Ez, sajna, a társulat tagjairól nem mondható el.
  Ha nem tekintjük a legendás lények gondozása tanárunk,
  Silvanus Ebshont professzor által biztosított gigantikus „féreg"
  szertelenségét, ki kell jelentenünk, hogy az előadás az emberi
  közreműködők ténykedésén bukott el. A rendezői munkát
  végző Shomjam professzor ugyanis felelőtlen módon
  teljességgel figyelmen kívül hagyta az orra előtt szövődő
  érzelmi szálakat. Sejtelme sem volt róla, hogy az Amátát,
  illetve Luckless lovagot alakító két diák egy pár volt egészen
  egy órával az előadás kezdete előttig, amikor is „Luckless"
  gyengéd érzelmeit „Ása" irányába fordította.
  A lényegnél maradva elég, ha annyit mondok:
  szerencsekeresőink sosem értek fel a dombtetőre. Alighogy
  felment a függöny, Ebshont professzor „férge" - amelyről ekkor
  derült ki, hogy nem más, mint egy bazibummbűbájjal kezelt

  hamukuszma - tüzes szikrákat szórva felrobbant, aminek
  folyományaképpen a nagyterem gomolygó füsttel és a díszlet
  darabjaival telt meg. Miközben a bestia izzó tojásai, amelyeket
  dombom lábánál rakott le, lángra lobbantották a világot jelentő
  deszkákat, „Amáta" és „Ása" tettleg egymás ellen fordultak, s
  heves párbajukban Shomjam professzor két tűz közé került.
  Mivel a színpadon elharapózó lángok továbbterjedéssel
  fenyegettek, a tanárok kénytelenek voltak kiüríteni a
  nagytermet, s az eredetileg kellemes szórakozást ígérő ünnepi
  este sokak számára a zsúfolt gyengélkedőn ért véget. Hóna-
  pokba telt, mire a nagyteremből kiszellőzött az égett fa csípős
  szaga, s még több időbe, mire Shomjam professzor feje
  visszanyerte eredeti alakját, valamint lejárt az Ebshont
  professzorra kirótt próbaidő5 . Armando Dippet igazgató úr
  teljes némajáték-tilalmat rendelt el, s e színházmentességet -
  haladó hagyományként - mindmáig büszkén őrizzük a
  Roxfortban.
  Dramatizálási fiaskónk ide vagy oda, A szerencse színes
  szökőkútja talán a legnépszerűbb Bogár meséi közül, bár A varázsló és a pattogó fazékhoz hasonlóan ennek a műnek is vannak kritikusai. Nem egy szülő követelte már a mese
  eltávolítását a Roxfort könyvtárából; egészen véletlenül
  közéjük tartozik Brutus Malfoy egyik leszármazottja, a Roxfort

  felügyelőbizottságának egykori tagja, Mr. Lucius Malfoy is. Mr.
  Malfoy írásban nyújtotta be a mese betiltására irányuló
  követelését:
  „ARoxfort könyvespolcairól száműzni kell minden olyan szép-
  és tényirodalmi művet, amelyben varázslók és muglik
  kereszteződése ábrázoltatik. Nem óhajtom, hogy fiamat a
  mágus-mugli vegyes házasságot népszerűsítő' olvasmányok
  családunk tiszta vérvonalának beszennyezésére buzdítsák."
  A mese tiltólistára tételének igényét a felügyelőbizottság
  többségi támogatását élvezve elutasítottam. Mr. Malfoynak
  válaszlevélben indokoltam meg döntésemet:
  ,Az úgynevezett aranyvérűcsaládok pedigréjük állítólagos
  tisztaságát kitagadással száműzéssel, illetve a családfájukon
  szereplő muglik, avagy mugliivadékok letagadásával tartják
  fenn. Mi több, képmutatásukat a többségre is igyekeznek
  ráerőszakolni, mikor azt követelik tőlünk, tiltsuk be azokat a
  műveket, amelyek feltárják az általuk eltagadott igazságot
  Nem él a világon olyan boszorkány vagy varázsló, akiben ne
  volna némi muglivér, ezért értelmetlennek, egyszersmind
  erkölcstelennek kell tartanom a témát taglaló művek
  száműzését a diákjaink képzését szolgáló gyűjteményből"

  A fenti levélváltást követően Mr. Malfoy - nem kis kitartással -
  azon kezdett el fáradozni, hogy ne legyek többé igazgató a
  Roxfortban; jómagam pedig - hasonló kitartással - azon, hogy
  ő ne legyen többé Voldemort nagyúr legkedvesebb halálfalója.

  Válaszom számos további levél írására ösztönözte Mr. Malfoyt, azonban ezek szinte kizárólag az elmeállapotomat, a
  felmenőimet és a személyi higiéniámat érintő kritikus
  megjegyzésekből álltak, így jelen kommentár szempontjából
  kevéssé relevánsak.

  "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Új hozzászólás Aktív témák