Új hozzászólás Aktív témák

  • Silenzio

    addikt

    Elolvastam párat a cikkek közül. Elég régi kettősségre világít rá a vegyes értékelés. A videojátékokat a legtöbben "tesztelik", praktikus szempontokat néznek elsősorban. Külcsínt, interfészt, a játékmenet adta lehetőségeket a piac egészéhez viszonyítva, a technikai megvalósítást és azt, a fentiek halmazában mennyire tudott újítani a produktum. Abszolút termékként tekintenek a produktumra, és nem alkotásként.

    A legtöbb esetben ez nem probléma, a sztori csak körítés, ürügy a játékmenet kibontakoztatására, sőt még az is lehet, hogy idegesítőnek hat, pl. Crysis 2-3. Meg úgy a sci-fi lövöldék többsége. De vannak olyan produktumok, amiket a sztori visz el a hátán, a Quantic Dream játékai és a kalandjáték műfaj képviselői jellegzetesen ilyenek, és ezekről nem tesztet, hanem kritikát szokás írni, mert a belbecs a minden.

    A kritikusabb cikkek rendre a mélységet hiányolják a játékból, és mivel a rasszizmus elleni harc meglehetősen gügyögős, szájbarágós allegóriája kerekedett ki a dologból, bizony ideológiakritikai megjegyzéseket tesznek. Ha ideológiailag elvérzik a Detroit, a fene megette az egészet, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Ha közhelyes, kínos és védhetetlen megállapításokat tesz, lehet akármilyen látványos vagy izgalmas, 20-as IQ fölött bizonyára sokakban fog keserű ízt hagyni. Kár érte. Az Omikront és a Fahrenheitet szerettem.

    https://pte3d.hu - 3D nyomtatás, 3D szkennelés, anyagvizsgálat, VR

Új hozzászólás Aktív témák