Új hozzászólás Aktív témák

• #83929 Weareus addikt PaleeGy #83928

  Új Válasz 2019-01-29 14:32:45 #83929

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Weareus

  addikt

  válasz PaleeGy #83928 üzenetére

  Walt Whitman

  Volt egy gyerek, aki elindult

  Volt egy gyerek, aki elindult naponta
  S amit először meglátott azzá lett ő maga is,
  S az a valami a gyermek része lett azon a napon át vagy a nap egy részén át
  Vagy sok éven át vagy évek elnyúló láncolatán át.

  És a korai orgona része lett ennek a gyereknek,
  És a fű meg a fehér és piros délignyitó meg a fehér és piros lóhere meg a bibic-sírás
  És a harmadik hónapi bárány és a koca halványrózsaszín malaca és a kanca csikaja meg a tehén borja
  És a baromfilárma a szérűn vagy a pocsolyánál a halastó mellett
  És a mélyben a furcsán függve maradt hal meg a furcsán szép vízitükör
  És a vízinövények kecses, lapos szirma — minden a része lett.

  A negyedik hónapi meg az ötödik hónapi mezei zsengék a részei lettek,
  A sarjadó téligabona meg az aranysárga búza meg a kerti gumók, gyökerek
  És a virágzó almafák, s a gyümölcs azután és az erdei bogyók meg a legsilányabb útszéliu gaz
  És a részeg öreg, aki a kocsma fészere alól tápászkodik fel és tántorog hazafelé,
  És a tanítónő iskolábamenet
  És a fiúk, a jóbarátok, meg a fiúk, a verekedők,
  És a pirospozsgás, takaros lányok és mezítláb a négerfiú, a négerlány
  És a város meg a vidék változásai mindenütt, ahova elment.

  És a sajár szülei, az, aki nemzette, s az, aki foganta s megszülte őt,
  De nem csupán ezt adták megukból ennek a gyereknek,
  Minden napot aztán neki adtak, és ők is a részei lettek.

  Az anya, ki otthon nyugodtan megterít vacsorára,
  Az anya szelíd szava, tiszta kalapja, ruhája, a jóleső illat, mely személyéből s öltözetéből árad elmenőben.
  Az apa, az erős, az öntelt, a férfias, fösvény, dühös és igaztalan,
  Az ütés, a hirtelen, hangos szó, fukar alkudozás, a csábítás fortélyai,
  A családi szokások, a nyelv, a társaság, bútor, a sóvárgó, áradó szív,
  Az ellentmondást nem tűrő szeretet, a valóság érzéke s a gondolat, hogy mi lesz, ha végülis kiderül, hogy nem ez a valóság,
  A nappal kételye s az éjszaka kételye s a különös hogyan és miképpen,
  Hogy az, ami látszik, olyan-e, vagy minden csak folt és villanás.
  Utcákon nyüzsgő férfiak, asszonyok — ha nem csupán folt és villanás, mi egyéb?
  Maguk az utcák, a házak homlokzata, áruk a kirakatokban,
  Kocsik, fogatok, a kikötők súlyos deszkái, az átkelés kompon,
  Naplementekor a távoli hegyi falu, közben a folyóval,
  Két mérföldnyire az árnyak, a sugár, a pára, a házormokra, tetőkre hulló fény,
  Közel a hajó, mely álmosan úszik az árral s dereglyét vontat hosszú kötélen,
  A torlódó hullámok gyorsan megtörő, tajtékzó taréja,
  Égen a színes felhők rétege, mint hosszan elnyúló tisztaság, melyben mozdulatlan lebeg,
  A láthatár széle, a fregatamadár röpte, s illata a sós mocsárnak, a parti iszapnak,
  Minden része lett a gyereknek, aki elindult naponta és most és mindvégig naponta elindul.

  Vas István

  [ Szerkesztve ]

  Soul of the mind, key to life's ether. Soul of the lost, withdrawn from its vessel. Let strength be granted, so the world might be mended. So the world might be mended.

Új hozzászólás Aktív témák