Új hozzászólás Aktív témák

• #37 sb veterán

  Új Válasz 2022-06-24 21:18:42 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  sb

  veterán

  A címet elolvasva morbidnak gondoltam az egészet.
  Nem hiszem, hogy egészséges nem "elengedni" a hozzátartozót. De pszichológus nem vagyok és ilyen szinten ami itt a topicban feljött böfögés, én biztos nem merném állítani, hogy ez egy f*szság és kész. Ez egy nagyságrenddel ijesztőbb volt mint a cikk. ([HUN]NIMROD-ot külön kiemelném, aki igen jártas abban, hogy hogy lehetne végleg megoldani "normálisan" bizonyos problémákat.)

  Itt egy szép történet a londoni metróról, egy özvegyről és a férj halálon túl is hallható hangjáról
  Egy nem túl régi hír. Szép történet? Vagy debil barom a néni és a vállalat is?

  Ha utóbbi akkor hol a határ? Szoktuk mi is halottak hangját hallani, sőt még filmen is megnézzük őket, akár nosztalgikus hangulattal is. Le kéne őket cserélni azonnal mert gyalázat? Vagy csak a kedves rokon ne hallgassa/nézze az adott művet többé? Soha?
  Otthon mi legyen? Fényképek? Videók? Bármilyen más emlék, tárgyak? Kuka? Vagy csak a hang szarabb? Családi videót ér nézni hang nélkül?

  Ill. mikor és meddig? A gyásznak vannak fokozatai, másról szól egy tárgy/fénykép 1 hónappal és 20 évvel az elvesztés után. Melyik legyen beteg? Nem lehet, hogy egyik sem az? Az első segít vmin végigjutni a második meg már csak sima emlék és nem beteg hozzáállás?

  És akkor a bónusz kérdés: ki az aki végigolvasta a cikket egyáltalán?
  Az volt a példa, hogy egy gyereknek olvas mesét a nagymama. Húúú, de rohadt beteg helyzet lehet ez egy pár éves gyereknél. Vagy ha kicseréljük a nagymamát az anyjára.
  "Kuss, fiam, 3 éves vagy, fogd fel, hogy nincs többé. Vagy legyél rajta túl, már 3 heted volt rá! Ja és a ruháját se ölelgesd, megy holnap a kazánba."

  Nyilván van különbség valós emlék és "szintetizált" között, de szerintem a fenti helyzetekben nem hiszem, hogy számít. Legalábbis a morbidság fokában biztosan nem. Az emlék mindig szubjektív, hiába egy valós hang, film, kép az alapja, a befogadó érzése saját, sok esetben nem is kell hozzá az adott tárgy. De egy valós tárgyhoz, képhez betegesen ragaszkodni sem jobb semmivel szvsz.

  Keretek között lehet értelme ennek az egésznek. Aztán az, hogy a vki egy szintetizált hanggal kattan be és betegen hallgatja 10 évig elengedés helyett, vagy épp a hozzátartozója párnájával és a fényképeivel csinálja ezt az szerintem kb. mindegy.

Új hozzászólás Aktív témák