Új hozzászólás Aktív témák
-
looser
addikt
Azért ez ennél bonyolultabb egy fokkal. Most nagyon szélsőséges példával fogok jönni... Vegyünk két gyereket, az egyik a szigetszentmiklósi pár gyermeke, akit kiskorától megerőszakolnak, szarral etetnek, a jelzőrendszer évekig nem jelzi a problémát, a gyerek helyzete éveken át változatlan, senki sem törődik vele. A másik egy barátságos svéd kisvárosban nő fel, ahol haladó szellemiségű iskolában tanulhatnak, jó ételeket fogyasztva, kiegyensúlyozott emberekkel körülvéve. Előbbi temérdek traumával, utóbbi kellemes emlékekkel lép be az életbe. Melyiküknél látsz nagyobb esélyt arra, hogy a fenti gondolatok megfogalmazódjanak benne?
Mindent tudok a rákászszakmáról...
-
looser
addikt
Nagyszerű, hogy leírtad, egészen megrázó volt olvasni. Elnézést a szélsőséges példáért, ehhez nem kell ilyen gyermekkor, mint amilyen annak a három szigetszentmiklósi gyereknek volt, ennél kevesebből is elindulhat bármi, ami hasonló gondolatok felé tereli az embert. Őszintén örülök, hogy jól vagy. Ha esetleg Te, vagy ismerősöd ilyesmivel találná szembe magát, az Ébredések alapítványt ajánlanám; itt pszichiáter, pszichológus és szociális munkás is be tud avatkozni, egy kissé tágabban értelmezve a gyógyítást. Az ő módszerük a közösségi pszichiátria alapelvén nyugszik, ami azt jelenti, hogy a klienssel (nem betegnek hívják, ez fontos) nem feltétlenül orvos foglalkozik, hanem a beavatkozás szintjétől függően pszichológus vagy szociális szakember. Alapelvük, hogy a gyógyításba be kell vonni a családtagokat, barátokat, mindenkit, aki akar és tud segíteni azon, aki hozzájuk fordult. Próbálják megelőzni az ún. forgóajtó pszichiátria jelenségét, ami annyit tesz, hogy bekerül az ember, "kigyógyítják", visszakerül abba a közegbe, ahol megbetegedett és megint bekerül. Ördögi kör. Persze ezer és ezerféle eset létezik, nyilván nem mindenki esik vissza, ezt csak érdekességképp írtam :-)
Mindent tudok a rákászszakmáról...
