Új hozzászólás Aktív témák

  • Vesa

    veterán

    válasz jézusom #35046 üzenetére

    Évtizedek óta tartok kutyát, imádom őket, de mindig a helyén kezelve. Nálunk is családtag, de attól még csak KUTYA és nem ember! Megvan a helye, távolságot is tartom, pontosabban, meg van rá tanítva, mikor lehet játszani, mikor van itt az ő ideje, és mikor kell kussolnia szépen ha épp olyan a helyzet. Póráz nélkül jönnek térd mellett, nincs kéretlen ugrabugra, emberre rárombolás, erőszakos játékra invitálás vagy nyalizás. Ez mind kizárólag akkor van, ha én azt megengedem!

    Azonban ebben nagyon sok meló van. 6-8 hónap intenzív kiképzés, és rengeteg otthoni foglalkozás.
    Sajnos sokan nem tudom miért várják el egy kutyától, hogy születésétől fogva olyan legyen, amilyennek elképzelték? Egyetlen kutya sem születik úgy, hogy viselkedni tud. A gyerekekhez hasonlóan szeretve nevelni kell, nem pedig magára hagyni a kertben aztán majd lesz valami, vagy a másik véglet fossá kényeztetni.

    [ Szerkesztve ]

    A tudomány a valóság költészete!

Új hozzászólás Aktív témák