Új hozzászólás Aktív témák

• #17125 padika11 tag Shufny #17122

  Új Válasz 2011-05-21 19:01:25 #17125

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  padika11

  tag

  válasz Shufny #17122 üzenetére

  Köszi a választ!
  Körülnézek, nem feltétlenül akartam Mo-ról rendelni. Akkor ezeket is beteszem a kalapba Igazából a 300 dolcsisokra gondoltam, mert hosszú távra tervezem a használatát.

  Art is the affirmation of life. - Alfred Stieglitz

• #17128 slfln senior tag Shufny #17122

  Új Válasz 2011-05-21 19:14:18 #17128

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  slfln

  senior tag

  válasz Shufny #17122 üzenetére

  Amíg nem tettél helyre (itt), addig nekem is hasonló gondolataim
  voltak a pontozással kapcsolatban, mint annak a kommentelőnek, aki ezt írta. A Beyer wow factora első pillanatokban elképesztő kétségtelenül és az Xcape V1-et hallgatva mellette az utóbbi kicsinek, depresszáltnak, harsánynak és unalmasnak tűnik.
  Ezért hosszú távú barátság létesítésére inkább a DTX-et választanám én is, az általa nyújtott izgalmak miatt.
  Bár a pontozással sok helyen én sem értek egyet, de a leírásai pontosak, tömörek, igen jól fogalmazottak.
  Ebben az esetben a Beyer ott landolt, ahol a megérdemelt helye van. A Resonancet minimálisan is, de én még lejjebb tettem volna, mert tisztán a hangra fókuszálva, az alulmarad kicsivel jobban az én szempontomból (kb. ~7.0-re gondoltam - persze joker tapasztalata fényévekkel nagyobb, a tizedeléses ponthoz én nagyon kevés vagyok .)
  A mid-bass-t leEQ-zva igazán wundersőn' hangot lehet előhozni a bajorból.

  (Látom most el van látva rendesen Beyerrel . Kár, hogy a DT770-ből a 250-eset kapta meg, elvileg az a legrosszabb, a közepét nagyon elronották. A 880-hoz meg minimum atomerőmű kell majd, mert abból meg a 600ohm-os landolt nála : /.
  Szívesen elolvasnám a véleményét róluk, mert már nagyon megszoktam a nyelvezetét és számomra már könnyen 'lefordíthatóak' a szavai. )

  /

  Én is ezeket a füleseket írtam volna.

  Egy kis DBA - GR07 összevetés segítségképpen a vásárlóknak, ha már ennyi szó van róluk.

  A DBA és a GR07 is egyaránt szinte szabadrablás kategória az árukat nézve véleményem szerint.
  A karakterükben, előadásmódjukban lévő különbség szembetűnő.
  A DBA-t annak ajánlanám, aki szereti az előrehozott, arconvágós, támadó, gyors, pezsgő, levegős, agresszívan részletező hangot, ahol a
  középtartomány tetején és a magasakon van a fő hangsúly. Az alsó tartomány nem háttérbe szorított, csak egyszerűen nem tereli semmi rá a figyelmet. Néhány felvételnél (javában elektronikus) egészen furcsán kezeli azt. A túlságosan sok info miatt agyilag könnyen lefáradok tőle 2-3 óra alatt. Persze ezt nem hátrányként kell értelmezni!
  A GR07 semmire nem fókuszál. Bár az alsó középnél érzésem szerint lehet némi igen enyhe lapos széles emelés, ami hangyányi melegéset ad az előadásának, ezzel együtt is tökéletesen laposnak érzem az egészet. A DBA-val ellentétben a karakterének értelmezése, jóságának felismerése több időt igényelt. Pontosabban arra gondolok, hogy amíg a DBA-t kibontás után az aztak*rva szó hagyta el a számat addig a GR07-el ez teljesen elmaradt.
  A GR a teljes spektrumot úgy önti el azokkal a nüansznyi részletekkel, amikre a vájtfülűek várnak, hogy nem mutogatja őket, mint a DBA, csupán leközvetíti maradéktalanul és 'tessék itt van, ezt akartad itt hallani' stílusban rövidre is zárja a dolgot és lép tovább.
  Alul jobban el van látva a Vsonic testtel és erővel, realisztikusabb lecsengéssel és energiával rendelkezik. Azonban félreértés ne essék, aki terpeszkedő közép-mélyekhez van szokva azoknak ez is több mint kiábrándító lehet mennyiség terén, bár könnyebb megszokni, mint a DBA könyörtelenül gyors, néha el-el pattanó mélyeit.
  Az én szememben mindkettő rendkívül jó ebben a tekintetben.
  Az énekhangok és a vokál is a normális távolságban és kivételes részletekkel rendelkezik. A DBA mint említettem sokkal előrehozottabb ezen téren
  és igazán csillogtatja tudását, a Vsonic mindig relaxált és pontosan a helyén tartja, szabályozza a dolgokat, soha nem tűnik hivalkodónak.
  Főleg ezen utolsónak említett tulajdonsága miatt válik hosszabb távon unalmassá, mert az egyenletes kép miatt mindenből ugyanannyit kapva olyan
  érzésem támad -ugyanúgy- 2-3 óra után, mintha egy nagyon hosszú részletes falfestmény mellett kellene sétálnom, amin az embernek legel a szeme és
  mindig újabb részleteket vesz észre, de mivel ezeket 'keresnie' kell egy idő után belefásul a szemlélő.
  A Vsonic magasai a DBA mellett majdhogynem kevésnek tűnnek, de ugyanolyan részletesek és közelebb állnak a valósághoz. A DBA cinjei, timpanijai
  stb. előrébb kerülnek a kelleténél, de mégse lesz túlzottan világos, vagy karcosan harsány, csupán jóval magasabb hangszínű.
  A GR-07 tere nagyobb, szélesebbnek hat, ugyanakkor kevésbé levegős, friss és felszabadult a Fischerhez képest.
  A Vsonic kevésbé válogatós a műfajok terén, flaten hagyva mindent a lejátszón ugyanúgy jól szólnak vele Csajkovszkij szimfóniái és a trip-hop tört ritmusai is.

  Mindent egybevetve (csomagolás, kiegészítők, szigetelés, kényelem stb.) a Vsonicot kezdőbb füleknek picit jobban ajánlom, pontosabban úgy érzem 100
  emberből több mondaná a Vsonicra, hogy tetszik, mint a DBA-ra.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák