-
GAMEPOD.hu
Új hozzászólás Aktív témák
-
Gothmog
aktív tag
Jobb később, mint soha jeligére...
Az Elden Ring, mint első soulslike játékom teljesítése (és közben a játéktudásbeli és ügyességi alapok elsajátítása) után belevágtam a Dark Souls sorozatba: a Dark Souls Remastereddel kezdtem.
Egyelőre nagyon tetszik a játék! (Blighttown alatti mocsarat jártam be utoljára, és most megyek majd az ottani nagy fényes kapuhoz - nyilván boss lesz ott) Szoknom kellett, hogy az Elden Ringhez képest lassabb: lassabban dodge-ol a karakter, lassabban üt, és sajnos lassabban issza az Estus flask tartalmát is, de ezt leszámítva abszolút ismerősnek tűnik minden az ER után.
Nyilván "fordítva ülök a lovon", hiszen az ER-rel kezdtem, és ugrottam vissza a majdnem kezdethez, de döbbenet, hogy mi minden megvolt már a DS1-ben is, amit a jelek szerint kicsit modernizálva, de csont nélkül emeltek át az ER-be. (A fáklyás hollow ellenfelektől kezdve a baziliszkuszokon át több ellenségtípus, fegyver mozdulatsorok stb. stb.)
A játék egyelőre - összességében - könnyebbnek érződik, mint az ER volt. Az eddigi bossok (tutorial demon, taurus demon, bell gargoyles, capra demon, gaping dragon) legalábbis elég könnyűek voltak. (A tutorial és a taurus elsőre lement, a gaping is lement volna elsőre, mert pillanatok alatt kiismerhető volt, csak hát a kamera és a hitbox párosa... A Capra másodikra meglett (igaz, hajszál híja volt, hogy megúsztam), míg a legtöbbet - öt nekifutás - a gargoyle duóval szórakoztam. Őket is hamar kiismertem, kb. harmadikra már úgy mentem, hogy most már biztosan meglesznek, de valami mindig közbejött, így végül ötödjére sikeredett csak.)
A legnagyobb ellenség a kamera volt a játékban néhány bossnál!
Illetve egy-két helyen irdatlan pocsék volt a hitbox. Én alabárddal megyek egyelőre (keskeny helyeken a messzire elérő döfködés elég bejövős ezzel a fegyverrel), és a gaping dragonnál egyszerűen nem hittem a szememnek, annyira gány volt a hitbox. (Volt, hogy ugyanonnan ugyanoda az egyik szúrás talált, a másik már a levegőt érte, hiába tűnt el a karakterem karja könyékig a sárkány testében).
Itt inkább úgy érzem egyelőre, hogy nem a bossok adják az igazi kihívást, hanem a hozzájuk vezető út a mindenféle megbúvó, szar-szemét helyekről előbukkanó ellenfelekkel és ezek kombóival, no meg az "environmenttel". Főleg Blighttown (alias Degetz falva) felső része volt az, ahol egyszer-kétszer elkáromkodtam magam rendesen, amikor már X. alkalommal dodge-oltam a halálba. De volt olyan rész (ahol egy nagy barbár és egy ghoul van egymás mellett egy barlangszerű részhez átvezető fordulónál), ahol ha megfordultam, hogy kicsaljam a barbárt, és szaladtam visszafelé, az egyik vízszintes! (nem mozgó jellegű) pallóról vagy háromszor egymás után lecsúszott bal felé a karakterem (érted, vízszintes felületen bal felé elkezdett csúszni!), persze a halálba... És persze a köpőcsöves gennyládák - de legalább azok nem termelődtek újra. Esküszöm, ez a mérgező mocsár Blighttown alatt egy laza, pihentető kiruccanás (a szúnyogok mondjuk genyók, és náluk fura még a hitbox, ha döfni akarsz a fegyverrel) a függőhidas ghoultanya után.Sok van még hátra persze a játékból. (Offline tolom egyébként. Illetve hollowed formában, így a summonok nem nagyon játszanak be.) Ha végigvittem, jön majd a DS3. (Ahol meg vissza kell szoknom a kicsit gyorsabb tempóra, ahogy néztem. Lehet, ezzel kellett volna kezdenem az ER után, de most már mindegy.)
Érződik, hogy régi a játék, a kezelés helyenként kicsit nehézkesebb (az ugrás pl. elég ergyán lett megoldva kezelésügyileg, illetve figyelnem kell, mert stick előre + alaptámadásnál ugye sokszor pajzsra rúgna a karakterem fegyverrel ütés helyett), de egyáltalán nem érzem avíttasnak, sőt, abszolút élvezetes! Az pedig már most látszik a mindenféle shortcutok, firelink shrine-hoz visszavezető rejtekutak stb. kapcsán, hogy milyen baromi jól összerakták a "térképet"!
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
válasz
Kai_Rong
#8519
üzenetére
Előbb-utóbb valószínűleg játszom majd a DS2-vel is, de netes véleményeket olvasva úgy döntöttem, hogy most az a legkevésbé fontos, és a "felhőtlen élmény" érdekében a DS1 és DS3 prioritást élveznek. Emiatt meg sincs még a DS2 (de wishlisten tartom azért Steamen a Scholar verzióját).
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
Meggyőztetek
(igaz, amúgy is terveztem a beszerzését/végigjátszását, csak nem prioritásként), de akkor is a DS3-mal folytatom majd a DS1 után, mert igazából az izgatja legjobban a fantáziámat (csak mindenképpen az első résszel akartam kezdeni).Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
válasz
Gothmog
#8518
üzenetére
Jelentem, végigvittem.
Az Elden Ringhez képest határozottan könnyebbnek éreztem. Pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy a bossok itt meglehetősen könnyűek voltak, nem olyan "idegbetegek", mint az ER-ben némelyik. Ugyanakkor a bossokhoz eljutni itt egyértelműen nagyobb kihívást jelentett, bár egyáltalán nem vészeset. Inkább csak jobban oda kellett figyelni.
A játék jól öregedett, abszolút élvezhető ma is (első találkozásra, nosztalgia faktor nélkül is). Ugyanakkor nem olyan "fluid", mint mondjuk az ER, érezhetően döcögősebb még itt-ott a játékmechanika.
A "tetszett" kategóriás dolgokból a pályadizájnt emelném ki: változatosak és kidolgozottak a helyszínek, ötletesek a shorcutok, és nagyon babán megoldották, ahogy a különböző helyszínek ide-oda átjárást biztosítanak egymás között. Így néha meglepő(en ismerős) helyeken lehet kibukkanni látszólag teljes más helyszíneken kalandozva.
A "nem tetszett" kategóriából a - bármilyen fura esetleg - bossokat hoznám fel.
1. volt néhány jó és élvezetes harc/remek boss (pl. a DLC bossai: Artorias, Kalameet, Manus; míg az alapjátékból Quelaag akivel a legtöbbet szívtam mellesleg, illetve valószínűleg ide jöhetett volna a Pufi/Girnyó duó is, ha nem summonnal esek nekik - egyedül náluk hívtam be phantomot, ott is csak kíváncsiságból, mert hallottam, hogy durva a duó, és gondoltam, ha van segítő, akkor legalább addig van egy kis nyugtom, hogy megfigyelhessem a két ellenfél mozgását/támadásait; na ehhez képest Solaire brutálisan jól bírta/lefoglalta az egyiket, így meg röhejesen könnyed gyerekjáték lett a harc)
2. ugyanakkor a bossfightok közül sok röhejesen könnyű volt, mintha valami falábú szerencsétlent toltak volna be, hogy helyettesítse a hasmenéssel valahová elszaladt valódi bosst (pl. Pindle, Nito, Seath, a négy király az Abyssban, sőt a legvégén Lord Gwyn is)
3. azután voltak, amik nagyon könnyűek voltak, mert pofonegyszerű "mechanikára" épültek, és ezt a mechanikát kb. az első fél-egy percben le lehetett venni a harcból (pl. Gaping dragon, Taurus demon, Iron golem vagy a Butterfly)
4. és végül voltak azok a bossok akik egyszerűen kibeb*szott idegesítőek voltak (nem feltétlenül nehezek, hanem idegesítőek): ilyen volt Demon Ruinsnál az a centipede demon vagy mi, ami alig akart kijönni a lávából, hogy ütni is tudjam, ilyen volt a két hidra (az Ash Lake hidrát ott is hagytam a p*csába, majd utólag olvastam, hogy nem is kell az összes fejét levágni, és ha egyet még kivárok, már megdöglött volna...), és ilyen volt minden idők egyik legidiótább bossfightja, a Bed of Chaos! Itt emlékeztem egy régi videóból, hogy mekkora szívás ha "normálisan" akarod megölni, így az ajánlott cheese-eléshez folyamodtam (kiütni az egyik oldalt, majd kilépés; másik oldalt, majd újra kilépés, végül rámenni a közepére; így persze ez is pofon egyszerű volt).
Most nem is tudom hirtelen, hogy melyik volt az utolsó boss a játékban, akinek egynél többször kellett nekifutnom... (oké, mostbeugrott, hogy a Bed of Chaosnál haltam egyszer, mert beszakadt alattam a padlózat... de ezt megelőzően valahol Anor Londo előtt lehetett az utolsó olyan boss, aki nem ment le elsőre.)
Amit azért a bossok javára írok, hogy némi ismétlés mellett (pl. asylum demon még kétszer jött elő különféle neveken, némileg felturbózva), de próbáltak azért változatos képességeket/trükköket adni nekik. De itt azért éreztem, hogy ez még a "hőskorszak", nincs annyira kiforrva minden.Oké, a bossos rész kicsit hossza lett fanyalgó, úgyhogy - a rend kedvéért - kihangsúlyoznám, hogy alapvetően igen élveztem a végigjátszást, remek játék a DS Remastered, még ha érezni is, hogy ez egy korai munka, és később azért csiszolgatták már a formulát.
A játékban különben warriort indítottam. Long sword (két kézre fogva), majd Undead Parishtól Halberd, majd a Claymore-t megszerezve onnantól ez a kard (szintén többnyire két kézben). Utóbbit húztam fel a maxra is.
Páncélként Havel vértezetében voltam javarészt (Anor Londo után), onnantól persze, hogy 50%-os equip load alatt meg tudtam oldani a dolgot. Gyűrűnek Havel gyűrű, illetve a HP/stamina/loading növelő csecsebecse. Ha muszáj volt gyűrűt cserélnem (pl. a lávás résznél), akkor Havel gyűrűje került addig le. Ebben a páncélban egyébként elég sok mindent arccal is simán le tudtam venni. "Csupaszon" rohangálva nyilván nehezebb lett volna minden.
Nem is tudom pontosan: talán 93-94. szintűként mentem be Gwynhez a végén.
Most kis pihenés, majd következik a DS3. Mindenhol azt olvasom, hogy ez a sorozat csúcsa, az ER is néhány tekintetben visszalépés hozzá képest, így kíváncsian várom!
Azt még nem tudom, hogy valami dex vagy quality buildes karaktert csináljak-e majd benne, de úgyis megálmodom még időben. (Annyi biztos, hogy az ER és a DS Remastered végigjátszásomhoz híven itt is totálisan "no magic/no miracles" etc. lesz a karakter. Csak puszta acél...)
Persze valamikor a DS2 is sorra kerül majd.Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
válasz
Phoen|x
#8528
üzenetére
MageRG és Phoenix: köszi!
Azt nem írtam, de a játékban a legveszélyesebb dolog a gravitáció volt (Blighttown, Crystal Cave, Anor Londo tetőgerendázat, Royal wood az alattomos szakadék részekkel pl.), míg a legkeményebb ellenfél a kamera
Amúgy viccet félretéve: szuper játék volt, tényleg! (A DS3 éppen 2 perce települt fel a gépemre.)
[ Szerkesztve ]
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
ER után fogtam bele a DS1-be...
Írtam is, azt hiszem itt a fórumon, hogy lehet, a 3. résszel kellett volna kezdenem, mert az ER után kellett kis idő, míg megszoktam a DS1 "késleltetettségét", és idő lesz majd visszaszokni a 3. rész gyorsabb pörgősségéhez. De van egy olyan gyanúm, hogy a bevezető pálya/tutorial boss nagyjából elég lesz hozzá. (Igazából hamar ment a DS1-ben is: mire a Taurus demonhoz értem, már átvettem a nyugdíjasabb tempót.)[ Szerkesztve ]
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
válasz
Phoen|x
#8532
üzenetére
Nem lesz ezzel gond: csak próbaképpen indítottam egy warriort, két kézre fogva a csatabárdot (mert pajzssal nem bohóckodunk a jelszó már az ER karakterem óta!), és a tutorial legelején "fordulj vissza" feliratnál tovább mentem, mert miért ne, ez csak próbakarakter! Nem sajnáljuk, ha elkenik a száját, nem ijedünk meg!
A jelek szerint még benne van a kezemben a "bugi" a mai DS1 finálé (DLC tartalom + Gwyn letolása) után, mert elsőre lenyomtam azt a kristályos akármi gyíkot, aki ott héderelt a kanyon végében 
(Igaz, elment a három estus, és annyi hp maradt mindössze, hogy ha valaki csúnyán rám néz, már attól meghalok.) És nem volt gond a "sebességgel" sem. (Nekem valahogy amúgy is jobban fekszik a jelek szerint, amikor gyorsan kell reagálni, és nincs "késleltetés".)Holnap megnézek egy mercenaryt is, mert izgat az a duál penge (csak akkor már négy gomb lesz a támadásokra vszg., én meg akkor tudok jól koncentrálni, ha nem kell polipot játszanom), azután eldöntöm, hogy ez lesz-e vagy maradok a harcosnál. (A knight sem lehet rossz, ha no magic fegyveres figurát gyártanék, de valahogy uncsin genericnek éreztem rápillantva.)
Mercenaryval nyilván egy dexes, a warriorrel meg egy quality build felé kacsintgatnék. (Oké, tudom, bárkiből lehet bármi, de szeretek már az elején úgy választani, hogy az adjon egy irányt.) De vszg. rálesek azért egy-két oldalra előtte, hogy lássam, kb. milyen irányba érdemes fejleszteni a karaktert: pl. az is lehet, hogy valami str build lesz majd a vége.
[ Szerkesztve ]
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
Persze, végignéztem az induló karaktertípusokat, és láttam, hogy a lovagnál elég egyenletes a str/dex eloszlás, nem is rossz értékekkel, de ez egy szubjektív dolog nálam: nem szimpatikus most valamiért. Ne kérdezd, nem tudom megmagyarázni.
Warrior lesz egyébként. (Mercenarynál bejött amit gondoltam: dual wieldben négyféle támadás, négy gombon - számomra zavaró változatosság
Pedig a gyorsasága és pörgőssége nagyon tetszik. Vele egyébként csak fele hp-ra tudtam lefaragni a jégkristályos gyíkot mielőtt az lecsapott volna. Igaz, a warrior kibírt két pofont állva még éppen), a mercenary a másodiknál már feküdt.)
Azután majd eldöntöm, hogy tiszta str vagy inkább quality irányba vigyem-e el a warriort. De szerintem valami nem ultranagy kétkezes kard lesz majd a megoldás most is; olyan, ami azért nem is tetű lassú, és használható/kellően verzatilis a move setje. Kb. mint a Claymore volt a DS1-ben. (Talán itt is claymore lesz... majd meglátom. Kicsit olvasgatok, hogy ne totál vakon menjek bele, de csak pár alapdologra szűrve, mert azért nem is akarom szétspoilerezni magam előtt a játékot, hogy maradjon meg a felfedezés élménye is.)Apropó, itt is megvan az str és dex 40 körüli soft cap, illetve ha két kézre fogom a fegyvert, akkor másfélszeres str szorzó van-e itt is, és így 27-28 fölötti erő ilyenkor már csak csekély mértékben emeli a scalinges értéket?
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
Köszi!
Iudex Gundyr azért első próbálkozásra lecsapott, amikor már csak kb. 1 cm-es hp csíkja volt. Amikor átalakult, akkor kicsit hátrébb húzódtam, hogy lássam, mit tud, vesztemre pont a lépcsőre visszafelé, és onnantól folyamatosan ott kellett lébecolnom, míg a kamera megnem ölt
(A szűk helyen gyakorlatilag nem láttam semmit, mert mindent betakart a boss teste. Így persze, pont akkor akartam estust kortyintani, amikor valamivel - azt sem láttam, mivel - megütött.)
Másodikra már figyeltem, hogy a tágasabb aréna részen maradjak, és úgy easy peasy volt a koma. (Azért lovag formában egyszer-kétszer elkaszált a szálfegyverével, mert ennyire rövid idő alatt még nem tapasztaltam ki, hogy mikor üt duplát némi rövid intermezzóval.)A játék amúgy gyönyörű: a havas hegyes háttér mintha valami festmény lenne; a zene/hangatások tökéletesek; a harcok tempója is szerintem pont nagyon eltalált. (Oké, ez még a tutorial hely volt, de azért érzékelni, hogy milyen az ütemezés/tempó.)
Egyetlen negatívum eddig: azért az ugrásnak itt sem sikerült (még) normális dedikált gombot adni. (Ez a left stick benyomása sprint közben eléggé "szuboptimális").
Jó pont, hogy ránézésre - ellentétben a DS1-gyel - itt már kovács is lesz a hubban, úgyhogy nem kell talán annyit ide-oda utazgatni, ha akar valamit az ember.
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
Köszi a tippet, de szerintem hagyom defaulton, mert eddig tényleg nem sokszor (konkrétan egyszer) volt rá szükség.
Amúgy van humorérzéke a fejlesztőnek: megint tűzokádó sárkány, megint egy várban, megint megsemmisíti az ellenséges hollow csoportot (is), és megint vszg. lődözgetni kéne végeláthatatlanul...
Endure. In enduring, grow strong.
-
Gothmog
aktív tag
Meg is lett a claymore, köszi!
Egyből kézreáll, tökéletes, bár érdekes, mert egy kézben tartva (egyelőre) alig sebez kevesebbet, viszont sokkal gyorsabban lehet suhogtatni vele, mint két kézben tartva. (Gyanítom, utóbbi formában azért komolyabb a poise dam, amit kioszt.)
Ami nagyon tetszik még: DS1-ben, ha két marokra fogtad, a heavy attackja elég ergya volt (nagyon kicsi hatótávval kaszált egyet keresztbe), itt viszont már így is előre döf ki messzire (hasonlóan az egykezes heavy attackhoz). Máskülönben ugyanaz a moveset, mint DS1-ben volt. (Leszámítva a weapon skillt, ami valószínűleg brutál poise sebzést osztogathat, de nem hiszem, hogy túl gyakran rákényszerülnék majd a használatára.)
Az első útba akadó Lothric Knight-ot egy lendülettel szét is csaptam vele, még csak meg se kellett torpannom. (A default battle axe is elég szépeket csapott, de ott nem tetszett annyira a move set, és egy Lothric Knightot is két etapban lehetett csak szétcsapni vele (közben kivárva, míg a lovag kombózik egyet, majd amikor "nyílik az ablak", akkor rátolva a következő támadássorozatot.)
De a deep battle axe-os mimic is simán lement vele (tetszik, hogy a lánc állásáról még mindig felismerhető a "trükkös láda"), meg sem tudott ütni.Endure. In enduring, grow strong.
Illetve egy-két helyen irdatlan pocsék volt a hitbox. Én alabárddal megyek egyelőre (keskeny helyeken a messzire elérő döfködés elég bejövős ezzel a fegyverrel), és a gaping dragonnál egyszerűen nem hittem a szememnek, annyira gány volt a hitbox. (Volt, hogy ugyanonnan ugyanoda az egyik szúrás talált, a másik már a levegőt érte, hiába tűnt el a karakterem karja könyékig a sárkány testében).
(igaz, amúgy is terveztem a beszerzését/végigjátszását, csak nem prioritásként), de akkor is a DS3-mal folytatom majd a DS1 után, mert igazából az izgatja legjobban a fantáziámat (csak mindenképpen az első résszel akartam kezdeni).
A jelek szerint még benne van a kezemben a "bugi" a mai DS1 finálé (DLC tartalom + Gwyn letolása) után, mert elsőre lenyomtam azt a kristályos akármi gyíkot, aki ott héderelt a kanyon végében 
(Igaz, elment a három estus, és annyi hp maradt mindössze, hogy ha valaki csúnyán rám néz, már attól meghalok.) És nem volt gond a "sebességgel" sem. (Nekem valahogy amúgy is jobban fekszik a jelek szerint, amikor gyorsan kell reagálni, és nincs "késleltetés".)
Új hozzászólás Aktív témák
- Telekom mobilszolgáltatások
- Energiaital topic
- Autós kamerák
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- Renault, Dacia topik
- sziku69: Szólánc.
- f(x)=exp(x): A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- Termékoldal buktatta le a Huawei Watch Fit 3-at
- Háztartási gépek
- További aktív témák...
